Előszó
Részlet a könyvből:
Az orkán.
- Hé, fiuk! . . . Ide nézzetek! ... A delfinek és a szalaghalak mind a vízszinen vannak ! . .. Ej haj ... barátaim, ez rossz jel! . . .
- Mindig dörmögsz! - felelt á hajósinas vékony gyerekhangján.
- Mit tudsz te a Csöndes-tengerhez és a szigetekhez, tacskó ? Hiszen alig hogy elkerültél az anyád szoknyájától!
- Nem igaz, tizenhat éves vagyok ! És az apám is tengerész volt.
- Édesvízben, barátocskám. Fogadni mernék, hogy sohasem ment ki a Valdivia kikötőjéből.
- Csilei volt, mint te.
- De nem szántotta harminc évig a tengert, mint én!
- Mondom, hogy...
- A teremtésit ennek a világnak! - ordított a vén hajós. - Jó lesz abbahagyni, Emánuel... Vagy meg akarod kóstolni az ökleimet ? ... Ismersz engem, azt hiszem !
- Te nagyon hamar jössz dühbe.
- Elég volt, gyáva kölyök.
- Óh, ez sok. Nincs jogod engem bántani.
- Ilyen ugri-bugri gyereket! ...
- Én gyerek! . .. Erős fiatal ember vagyok.
Isten tudja, meddig tartott volna a veszekedés, a legénység nagy mulatságára, ha hirtelen meg nem jelenik a kapitány.
Vissza