A kender és a rostlen termesztése

Előszó

A rostnövények termesztéséről szakkönyv hazánkban utoljára 1962-ben jelent meg. Agócs Pál szerkesztésében (A rostkender és rostlen termesztése címmel). Az elmúlt években a mezőgazdasági rendszerek kialakítása, a gépesítés megoldása alapvetően megváltoztatta termelési körülményeket.
Megalakult és eredményesen működik a Szegedi Rostkendertermesztési és a Budakalászi Rostlentermesztési Rendszer. Mindkét rendszer kiemelkedő erőfeszítéssel, rendkívül sokat tett a rostnövények mezőgazdasági betakarításának gépesítéséért, a termésátlagok növeléséért. A rostlentermesztés gépesítésének gyors fejlődését például jól jelzi a következő két adat: 1974-ben a vetésterületnek mindössze 2 %-án, 1978-ban már 95 %-án volt gépesítve a betakarítás.
Hatékony agrotechnikai módszerek, növényvédő szerek, berendezések kerültek a rostnövényeket termelő gazdaságok eszköztárába, segítve ezzel a fejlett mezőgazdasági technológiák bevezetését és elterjedését.
A rendszergazdák és a mezőgazdasági üzemek együttműködésének eredményességét bizonyítja, hogy a rostnövények egy hektárra jutó tiszta jövedelme a búzával, a kukoricával, a cukorrépával és napraforgóval összehasonlítva állja a versenyt. Minderről ez a könyv magas színvonalon, meggyőzően és olvasmányosan tájékoztat.
A magyar lenipar és kenderipar a magyar textiliparon belül jelentős ágazat. Részesedése a textilipar főbb műszaki-gazdasági jellemzőiből a következő: a dolgozók aránya 10,8 %, a termelési érték 8,7 %, az állóeszköz bruttó értéke 9,8 % és a tőkés export 10,8 %-át termeli. Az utóbbihoz a nyersanyag- és egyéb importja a legkisebb arányú, tehát hazai nyersanyagbázison alapszik. Ezért a feldolgozó iparnak a mezőgazdasági termelés, az ipar nyersanyagbázisának fejlesztéséhez elsőrendű érdeke fűződik.
Biztosak lehetünk abban, hogy ez a számos szerző közreműködésével készült, igényes szakkönyv hozzájárul e fontos ipari növények termesztésének fejlesztéséhez és a termesztés hatékonyságának javításához. Vissza