A képességfejlesztő iskoláról

Előszó

Hetvennégy óta ismerem Zsolnai Józsefet. Pontosabban előbb a hírét hallottam és olvastam az "Ezüstkönyve" - a nyelvi-irodalmi-kommunikációs nevelés (NYIK) első osztályos tanításához készített programját -, s csak azután találkoztam személyesen vele és "gyerekeivel": az életművével.
Az utóbbi tíz évben szívesen jártam és járok nyelvi-irodalmi-kommunikációs és képesség-osztályokba, legjellemzőbbnek mégis egy ötödik osztályosokkal kapcsolatos emlékemet érzem. Az újpalotai "lila" iskolában megkérdeztem az igazgatóhelyettest - ő nem volt magyar szakos -, van-e valami egyedi, különös az akkor már ötödikbe járó "Zsolnais" gyerekek magatartásában az iskola többi tanulójához képest. Azt válaszolta: messziről és minden szituációban megismeri a Nyik-es tanulókat, mert annak, akivel beszélnek, a szemébe néznek és minden felnőttnek méltó kommunikciós partnerei.
Mint az MTA Elnökségi Köznevelési Bizottságának 1973 óta titkára és a közoktatási kutatásoknak öt éve szervezője abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyjából áttekinthetem az iskola tanítási-tanulási folyamatainak megújítására irányuló törekvéseket: kutatásokat, kísérleteket.
Meglepetés és öröm kézbevenni ezt a kis gyűjteményt. Meglepetés, mert a mindennapi ütközetek, összecsapások, ellenvélemények pergőtüzében nem tűnt fel számomra, hogy örvendetesen nagy lett a szurkolók tábora. És öröm, mert azok - elsősorban pedagógusok - akik még nem ismerték a "Zsolnais gyerekeket", ebből az összeállításból sokat megtudhatnak róluk. Vissza