A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat

Előszó

Horváth József, 1837-ben meghalt kalocsai kanonok alapítványára, melynek annyi jeles művét köszönheti a magyar hittudományi irodalom, a Pázmány-egyetem Hittudományi Kara 1889 decemberében első ízben, rá egy évre másodízben pályázatot hirdetett a Bűnbánat szentségének tudományos, de egyben szélesebb köröknek szánt tárgyalására. A 800 forintos pályadíjat a Kar 1893 jún. 16-i ülésében egy másik, sokkal terjedelmesebb művel szemben odaítélte a "Poenitet et facto torqueor ipse meo" jeligés műnek; szerzőjéül kitünt Prohászka Ottokár dr. esztergomi theológiai tanár, aki mögött akkor már tízéves irodalmi mult állott, mely új tartalmával és hangjával egyre szélesebb hullámgyűrűket vetett a "Magyar Sion" centrumából.
Kisfaludy Á. Béla dogmatika-tanár (kinek utódja lett Prohászka az egyetemi katedrán 1903-ban) hivatalos bírálatában azt mondja róla: "Fölfogása és tárgyalási módja mindenben épen ellenkezője az elébb méltatott pályaműnek. Felöleli ez is az egész pályatételt, de nem a szokásos iskolai keretben; a tárgyát illető irodalmat ez is ismeri és föl is használja, de nem mondatokat idéz rőf számra, hanem az adatokat és eszméket dolgozza föl; az alárendelt kérdések fejtegetését általában rövidre fogja - és végre nemcsak élvezetes nyelven, de oly emelkedett s egyszersmind tömött stílusban, a koncipiálás annyi önállóságával dolgozik, hogy irodalmunkban szinte meglepetés számba megy". Vissza