A keresztény nagykorúság lelkitükre

Előszó

Részlet a könyvből:

A keresztény nagykorúság lelki tükre
A keresztényi, a "krisztusi" nagykorúságot az érte el, aki minden bűnt - akár nagy, akár kicsi -, rossznak tart és súlyos, halálos bűnt már nem követ el, bocsánatos bűnt is csak ritkán.
Az Úr Sienai Szent Katalinnak tanította, hogy a lelki haladás útja az önismereten át vezet. - Tehát önismeret... De hogyan ismerhetném meg magamat, ha nem gondolom át, hogy mit tettem és miért? Hogy milyen vagyok? Milyen gondolatok foglalkoztatnak? Milyen vágyaim vannak? Hogyan reagálok ösztönösen az engem érő hatásokra? Az őszinte és becsületes ítéletalkotás saját magamról tárgyilagos önismerethez vezet. Egy "finom műszer" bennem segít: a lelkiismeretem. Ezért szokták ezt az önvizsgálatot lelkiismeret-vizsgálatnak nevezni. Olyan ez, mint a lelkem elé tartott belső tükör. Nézegetem. Milyen képet mutat bensőmről?
Lehet ez a tükör homályos, nem mutat tiszta képet.
De torzíthat is. Ha széltében görbe, "kövérít". Ha hosszában: "soványít". Így vagy úgy, de torzít. Hibát mutat ott, ahol nincs, nem mutat ott, ahol van. Túl érzékeny vagy éppen aggályos, máskor meg tág, túl elnéző. A keresztény nagykorúság egyik ismertetőjele az egészséges lelkiismeret. Szóval valamiképpen tükörről van szó. Olyan benső tükörről, mely - ha nem homályos, ha nem torzít -, akkor segít a valóság meglátására. Vissza