A kereszténység védőbástyája olasz szemmel

Fülszöveg

A külföld figyelmét elsősorban a XIV. század vége felé meginduló európai török terjeszkedés terelte Magyarországra. Az oszmán hatalom hódítását három évszázadon át feltartóztató magyarság küzdelmei a térség többi fenyegetett népének biztonságát is szolgálták; nem nézhették hát közömbösen az ország sorsának alakulását. A könyv azt vizsgálja, hogyan látták és ítélték meg az itt lejátszódó eseményeket és a sorozatos háborús-politikai válságok horderejét egy sajátos nézőpont: a kívülálló, de nem érdektelen kortárs szemléletével. A fennmaradt írásos emlékek, a középkori krónikások hézagos, bizonytalan értesüléseitől a tudományos igényű, a kora felvilágosodásig menő történeti feldolgozásokig, a szemtanúk személyes tapasztalatokon alapuló beszámolóitól a közvetett hírforrásokból merített közlésekig, vagy a magyar történet jelentős mozzanatainak költői visszhangjáig rávilágítanak az egykorú olasz közvélemény Magyarország-képének alakulására, amellett nemegyszer a mai történetírásban kevéssé számon tartott vagy eltérően értékelt részleteket is feltárnak: összességében a korszakot új, a hagyományostól gyakran különböző ábrázolásban mutatják be.
A szerző a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált olasz művelődéstörténetből, és ösztöndíjasként Olaszországban képezte magát tovább. Először a Történettudományi Intézet, majd évtizedekig az Olasz Kultúrintézet munkatársa volt; jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem olasz tanszékének docense. Könyveiben (L'Italia e la rivoluzione ungherese 1848-49; Mazzini; Cavour; Velence és Magyarország) és a két országban megjelent tanulmányaiban főként a magyar-olasz kapcsolatok történetével foglalkozott; jelen kötete is a tárgykörben folytatott további kutatásainak eredménye. Munkásságáért két ízben az olasz állami érdemkereszt fokozataival tüntették ki. Vissza