A Keresztyén Ifjúsági Egyesület története 1883-1950

Fülszöveg

A keresztyén egyházakban mindig helye és szerepe volt és van a fiataloknak. Az ifjak oktatása és nevelése nem korlátozódott csak az iskolákra, hanem az egyházak kialakult életrendjében rendszeresen foglalkoztak velük, és felkészítették őket a gyülekezeti életben való részvételre. Kijelölték helyüket nemcsak a templomokban, hanem a gyülekezeti élet különböző területein is. A reformációban és az azt követő kegyességi mozgalmakban szintén nagyon hangsúlyos volt a fiatalokkal való törődés. A protestantizmusban az egyház egyik fontos ismertetőjegye a szeretetszolgálat (diakónia). Ennek keretében a bajba jutott gyerekek, az árvák, a szegények és betegek kaptak hathatós segítséget. Sok árvaház jelzi ennek a korszaknak segítőkészségét, és máig vannak olyan intézmények, amelyeknek híre példamutatóan hat. Ilyen a Francke-féle hallei árvaház és a Müller György által létesített intézmény.
Az 1700-as és 1800-as évek fordulóján új feladat jelentkezett mind az egyes hívő emberek, mind a hívő közösségek előtt. Az iparosodás és a tőle elválaszthatatlan városiasodás új, éspedig elsősorban fiatalokból álló munkásréteget hozott létre. A városokba özönlő fiatalok az iparban és a kereskedelemben kenyérkeresethez jutottak ugyan, de egyidejűleg erkölcsi és anyagi válságba kerültek. Kiszakadtak az őket eddig erkölcsi közösségben tartó vidéki környezetből, s az új, legtöbbször nagyvárosi környezetben nem találták meg helyüket. Válságba jutott életük feltűnt nemcsak egyes hívő embereknek, de hívő közösségeknek, sőt politikai pártoknak is. A magukra maradt és bajba jutott fiatalok kérdése mint társadalmi igény jelentkezett, és válaszra várt. Vissza