A két bors-ökröcske

Előszó

BENEDEK ELEK munkássága a hazai magyar irodalom legjobb haladó hagyományai közé tartozik. Élete és népszeretete, a más népek iránti megbecsülése, szinte puritán becsületessége, gerinces, elvszerű közéleti tevékenysége, bámulatos munkaszeretete, fegyelmezett, rendszeres életmódja, székely népe szolgálatába állított tevékenysége révén nagyon is méltó arra, hogy a gyermek- és ifjú olvasók tüzetesen megismerjék meséit, regényeit, színpadi írásait, értekező prózáját, levelezését, műfordításait, feldolgozásait, stb. Ennek a példamutató életnek, mint amilyen a Benedek Eleké volt, és annak a gazdag kincsnek, amelyet örökül hagy ott,ma is igen nagy az aranyfedezete - és nemcsak szívet-lelket gyönyörködtető, hanem óriási nevelő erejű is egyben. Benedek Elek tudatában volt hatalmas irodalmi tevékenysége értékének, s íme miként fogalmazta meg egyik levelében: „Hány öregember mondhatja el még magáról, hogy élete alkonyán sok-sok ezer gyermeknek és szülőnek szeretete melegíti a szívét? - írja Szentimrei Jenőnek, s így folytatja : - bármikor száll le értem a halál angyala, sok-sok mese marad utánam, halálom után is mesélni fogok az én erdélyi unokáimnak. Benedek Elek nagyon szerette a gyermekeket és kényesen gondos volt mindarra, ami az írott szó révén a gyermek keze ügyébe kerül-, »szeretet láncának« nevezi ezt a magasztos érzést, amely Dal a szeretetről című versében így hangzik; „Szeretet lánca! Kössed egybe/ Szívét nagyoknak és gyermekeknek! / Gyűlölség! Légy úgy eltemetve, / Hírét se halljuk létednek!"
Benedek Elek írói munkásságában, meseköltészetében, mindabban, ami eredetit alkotott a gyermekeknek, vagy tolmácsolt, közvetített a világ népeinek irodalmából a legnemesebb örökséget tiszteljük, ápoljuk és kamatoztatjuk. „Az az érzésem, hogy e nagy erdélyi mesemondó írásai sok kincset rejtegetnek magukba" - írja Tiberiu Utan, a költő, az Elek nagyapó című életrajzi regény előszavában. Vissza