Előszó
Részlet a könyvből:
Tünődtem rajta: ugyan megírjam-e ezt a történetet? Hiszem, hogy okulni fognak belőle, akik olvassák. Igen ám! De hát ha az az egynehány ember is eltalálja olvasni, akikkel...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Tünődtem rajta: ugyan megírjam-e ezt a történetet? Hiszem, hogy okulni fognak belőle, akik olvassák. Igen ám! De hát ha az az egynehány ember is eltalálja olvasni, akikkel valósággal megtörtént, - aztán rám rontanak, hogy minek szerkesztettem ki őket?
Kitaláltam végre a módját. A történetet magát elmondom úgy, ahogy megtörtént; de hogy kikkel történt, azt már ki nem vallom, ha kerékbe törnek, akkor se. hanem, csak úgy, találomra elkeresztelem azt a nehány embert, akiről beszélni fogok; azt a városkát, meg azt a falut, amelyikről szó lesz.
Minthogy a Tiszához csakugyan közel van az a kis város, amelyik a történetben előfordul, hát nevezzük el Tiszaszegnek. (Pedig egészen másképp hívják!) Hát ennek a városkának egyik kisebb utcájában van többek közt egy nem épen városias, de azért tiszta, rendes ház, két ablakos véggel az utcára, a két ablak felett meg cégtábla ékeskedik, amelyikre az van felírva, hogy: Daru Péter susztermeter. Megint megvallom őszintén, hogy se nem Daru, se nem Péter a mesternek a valóságos neve, de nincs lelkem hozzá, hogy kiírjam az igazi nevét, mikor ezren meg ezren olvashatnák. Mert hát, - amint később rákerül a szó sora, - olyasmi is megesett a mester urammal, ami nem épen válik a becsületére.
Vissza