A kéz sebészete

Előszó

A kézsebészet finom sebészet, és "a sebészek ma már nem tartják kicsi és könnyű sebészetnek" (Iselin). A kéz sérüléseit és elváltozásait különleges módon kell kezelni. Emiatt vált a kézsebészet több külföldi államban fontos speciális területté, amelynek művelése gondos sebészi tanulmányokat igényel. Az utóbbi években Bunnell, majd a nyomdokain haladó kézsebészek új utakat és módokat találtak, amelyek lehetővé tették friss sérüléseknél jobb eredmények elérését és irreparabilisnek hitt elváltozások helyreállítását. A kézen derül ki a legszembetűnőbben, hogy az anatómiai és functionalis helyreállítás nem ugyanaz. A legragyogóbb sebkezelés eredménye is értéktelen, ha az ujj nem érez vagy nem mozog, s az avatatlan szemében keveset jelentő kézrész a beteg részére felmérhetetlen értékű. A kézsebészettel foglalkozóknak tehát meg kell tanulniuk a normális kézműködést és a functionalis anatómiát. Meg kell érteniök Pavlov tanítását, hogy a kéz legszebb teljesítményei is az irányító agytól függnek, és csakis a kéz normális felépítése teszi lehetővé az agy számára, hogy az elgondolás tetté váljék.
Nincs még egy olyan terület a sebészetben, ahol annyira szükség volna a gyógyuláshoz az orvos állandó irányítására és biztatására, mint éppen a kézsebészetben. Ahhoz azonban, hogy az orvos és a beteg igyekezete, vagy ahogy Mason mondja: "vér, verejték és könny" megérje a fáradtságot és dolgozóink sérült vagy megbetegedett keze minél nagyobb százalékban hasznos működést fejthessen ki ismét, szükség van arra, hogy a kézsebészettel minél többen foglalkozzanak korszerű módon és megfelelő feltételek mellett. E könyv szerzője kifejezi azt a reményét, hogy a könyvében foglaltak ezt a célt szolgálják, s értékes segítséget nyújtsanak a sebészek, gyakorlóorvosok és orvostanhallgatók számára a korszerű kézsebészet nélkülözhetetlen alapelveinek megtanulásához. Vissza