A kezdő kémikus kísérletei

Előszó

Ebben a kis könyvben gyakorlati útmutatást adunk azoknak a pajtásoknak, akik kémiai kísérletezéssel akarnak foglalkozni. Akinek valóban kedve van a kémiai kísérletezéshez, az először is gondoljon arra, hogy a kísérletezés nem játék, nem bűvészkedés, hanem komoly tanulmány, még ha az ember közben szórakozik is. Ne csak az legyen a célunk, hogy látványos mutatványokkal elképesszük barátainkat, ismerőseinket, ha számtalan alkalom akad is a kémiában tréfás vagy szemfényvesztő dolgokra. Minden kísérletezőnek az az igazi célja, hogy tanuljon, megismerje a természetet s tudása, tapasztalatai alapján fel is tudja használni a természet törvényeit.
A kémiai kísérletezéshez eszközök és vegyszerek kellenek. Mielőtt azonban ezekről beszélnénk, jó lesz néhány általános tanácsot megszívlelni. A legelső dolog, amelyre a kísérletezőnek szüksége van: türelem. Kémiai kísérleteket nem szabad és nem lehet hebehurgyán, vaktában végezni. A tervszerűen és gondosan előkészített és elvégzett kísérlet nem veszedelmes, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit akarunk csinálni. Ha viszont belekezdünk valamibe, anélkül hogy tudnánk, mi lesz belőle, egészen ártatlan anyagok is nagyon kellemetlen meglepetésekben részesíthetnek. Ha vegyszerekkel foglalkozunk, a józan ész is azt tanácsolja, hogy tanuljunk azok tapasztalataiból, akik annak idején vezető nélkül indultak el kifürkészni az anyag tulajdonságait. Nem hiába mondják és mondjuk majd mi is, hogy sohasem szabad a savba önteni a vizet, hanem fordítva, a vízbe kell önteni a savat, azt is kellő óvatossággal. Aki nem hiszi ezt el, nem veszi komolyan, nem fogad szót, csúnyán megjárhatja, összeégeti arcát, kezét, tönkreteheti ruháját és a bútorokat, s nem nyert vele semmit sem. Úgy jár, mint aki nem hiszi el, hogy üres úszómedencébe nem tanácsos fejest ugrani, s mégis megpróbálja. Vissza