A kézilabdázás oktatása

Előszó

Kézilabda-sportunk a felszabadulás óta, de különösen 1951-től, nagyfokú fejlődést mutat. Ez a fejlődés elsősorban mennyiségi téren mutatkozik. Sportágunk csaknem húszezer játékossal rendelkezik. Minőség tekintetében sajnos nem beszélhetünk ilyen nagyarányú fejlődésről, amely többek között éppen a szakirodalom hiányával magyarázható.
Az első magyar kézilabda-szakkönyvet, a ,,Népszerű Sportkönyv-tár" sorozat keretében, Dückstein Zoltán írta 1947-ben. Két évvel később az OSH kiadásában jelent meg kézilabda-szakkönyv. Végül 1952-ben a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadta Törös Károly: A kézilabdázás alapismeretei c. könyvét. Ez a három könyv alkotja a hazai kézilabda-szakirodalmat.
Sportágunk technikája és taktikája e könyvek megjelenése óta is sokat fejlődött.
A játék lényegébe vágó szabálymódosítások és a kispályás játék bevezetése miatt edzőink és testnevelő tanáraink sok tekintetben tanácstalanul állnak a játék technikáját és taktikáját illetően. Könyvünk célja, hogy a kézilabdázás oktatóinak - elsősorban a taktikai ismeretek elsajátításához - segítséget nyújtson.
A kézilabdázás technikája még nélkülözi a tudományos alapot, de a leginkább célravezető taktika sem alakult még ki. Könyvünkben a hazai csapatok által jelenleg alkalmazott technikát és taktikát írtuk le, kritikailag értékelve és állásfoglalásunkkal kibővítve.
Ezeket az ismereteket igyekeztünk rendszerezni, alapelveket megállapítani és egyben a kézilabdázás terminológiáját megalkotni.
A technikát viszonylag röviden tárgyalja a könyv, mivel az eddig megjelent szakirodalom főképpen a kézilabdázás technikájával foglalkozott.
Arra törekedtünk, hogy egyes technikai elemek leírása mellett, azok módszeres oktatásához szükséges gyakorlatokat is közöljünk.
A taktikai részben a kispályás és a nagypályás játék különválasztása helyenként elkerülhetetlen volt. Vissza