A kikötő

Fülszöveg

"...kezdetben talán álom volt: nemcsak a rendelet, de a lélek szava szólt amellett, hogy itt Kikötő épüljön. Ezt az álmot azonban gyorsan sárba rántotta a megvalósulás, a világos geometriából nem maradt egyéb, mint zavaros trivialitás: az álom feledésbe merült, s csak a kegyetlen, mohó Építkezés maradt önelégülten és öncélúan. Elmondhatjuk tehát, hogy valami frivol jelenettel kezdődhetett az egész, egy bizalmas beszélgetéssel valamilyen intézmény folyosóján, valaki szeretőjének a suttogásával az ágyban, egy pénzköteggel, mely Belgrád vagy Zágráb egy kis kávéházában cserélt gazdát. Egy bizottság ülésezett, és ebédig sietve lezárta a napirendet, és meghozta a végső döntést. Valakinek az ujja körözni kezdett a térképen, mint a búgócsiga, és éppen ezen a helyen állapodott meg. Istenem, ki tudja, hogy mi minden dönti el a sorsunkat? Én semmiképp sem tudom: nem vagyok jövendőmondó, sem történész, s annál is bizonyos jelenetnél nem is voltam ott. Nekem és mindenkinek, a mérnököknek, az építőmunkásoknak, a helybelieknek az a dolgunk, hogy viseljük a következményeket, egyszóval, hogy beletörődjünk a sorsunkba. S csak amikor már késő, akkor próbáljuk - sikertelenül - megfejteni az események szétterített legyezőjén a kirajzolódott ábra." A kitünő horvát írót, mint előző könyveiben is, saját nemzedékének lázadása foglalkoztatja. Ez a rejtélye megrázó tiltakozást jelent a technokrata, bürokratikus hatalmi gépezet ellen, mely könyörtelenül és abszurd módon pusztít el mindent maga körül, és akkor sem sikerül leállítani, amikor kiderül, hogy a döntés elhibázott és esztelen volt... Vissza