A kis apostol

Előszó

Részlet:
"Gabi kórházban feküdt. Gyulladt vakbelét kellett eltávolítani. Ez bizony nem valami kellemes dolog. Gabi örült, hogy hamarosan túl lesz az egészen és hazamehet. Bár édesanyja naponként meglátogatta, de órákig nem ülhetett az ágya mellett. A háromhónapos hugocska is gondozást igényelt. Az apa üzleti úton volt. így néhány olyan munka, amelyeket ő hivatalában intézett el egyébként, most anyjára maradt, akinek ezenkívül gyakran látogatókat kellett fogadnia és üzleti ügyekkel törődnie. Gabi nagyon jól megértette ezt. De mégis nagyon nélkülözte édesanyját. Hat esztendőn keresztül anyja egyetlen gyermeke volt. Mióta iskolába jár - ennek most éppen fél éve - van egy ,,igazi" barátja, János. A fiú kétszer volt itt és mindenféle mókásat tudott mesélni. De Gabi annyira anyjához volt szokva, hogy keservesen nélkülözte őt. Nos, holnap elengedik innen. A csinos kis kórházi szoba egészen kedélyes volt, a doktor bácsi rettentően rendes és Frida nővér nagy szeretettel ápolta kis betegét - de az otthon mégiscsak otthon! Gabi jókedvűen aludt el a hazamenetel előtti estén.
Az éjszaka közepén a kisfiú felébredt. Egyszerre olyan rettenetesen szomjas lett. Az ágya melletti asztalkán egy üveg szőlőlé állt. Gabi mohón nyúlt érte. De az első korty után keserves arcot vágott. A nyelés olyan nagy fájdalmat okozott, hogy szinte képtelen volt rá. A fiú most megijedt. A csengőhöz kapott. Lina nővér azonnal megjelent.
„Nos Gabi, mi történt?" kérdezte csodálkozva. ,,A legutóbbi éjszakákon úgy aludtál, mint egy mormota! A legnyugodtabb betegem voltál. Nem hagy aludni az öröm, hogy ma már hazamehetsz?"
„A torkom!" nyögte Gabi! ,,Úgy ég, mint a tűz, nem tudok nyelni ..."
Az éjszakás nővér ijedten kapcsolta fel a nagy lámpát és az ágyhoz lépett. Zseblámpájával Gabi szájába világított. Amit ott látott, valószínűleg egy cseppet sem tetszett neki, mert tíz perc múlva mára segédorvos úr is Gabi ágyánál állt és töprengve csóválta a fejét." Vissza