A kis primás/Magyarország lovagvárai

Előszó

Részlet a regényekből:

A kis primás

Nagy eltökélés tőlem, ha én most Ferrara városába vezetem olvasóimat, aki ott soha sem jártam.
A nemes város leirásába tehát bele se fogok, pedig megtehetném, mert hogy mikép nézett ki 1486-ban, azt én épen ugy tudhatom, mint a mostani benszülöttek. Hanem a kert, a ferrarai herczeg kertje (az egész Ferrarából csak erre a kertre van szükségünk) meglehetősen szegényes kinézésü volt. Maga a herczeg sem úszott tejben-vajban; adósságai voltak és pénze nem. Gyakorta szokta mondani:
- Minden reményem és minden bajom a rokonaim.
A mit ugy kelletik értelmezni, hogy egy csomó szegény rokon élősködött a nyakán, s hogy egy pár gazdag nagy állásu rokon viszont a lelket tartotta benne.
Igy élt ő magassága "közbül" a rokonainak. Patriarchális, egyszerü udvart vitt, melynek igénytelenségéről egész adomák keringtek a Hradsinban, a hol Podjebrád székelt és Achenben, a hol a római császár udvaronczai faragták az élczeket...

Magyarország lovagvárai regékben
Kőhalom.

A Homorod völgyéből emelkedik ki az a bazalthegy, melyen Kőhalom vára áll, nem messze Brassótól.
Nem volt sohasem amolyan parádés vár, hol kevély várurak székeltek volna. Nagy ősök arczképei soha sem függtek a falakon, büszke czimereknek, száz csatatérről összehordott kópjáknak, pajzsoknak semmi nyoma sincs itt.
Ez a vár nem épült dölyfös vakmerő olygarcha számára, hanem egy szerény ügyefogyott emberke épitette a maga részére.
S ennek a neve Ijedelem.
(Látszik ebből is, hogy már közel járunk Brassóhoz!)
Kőhalom helységének német lakói emelték Kőhalom várt közköltségen, hogy veszedelmek idején legyen hova menekülniök, biztos helyre lerakniok féltettebb kincseiket, hogy odaküldhessék asszonyaikat, gyermekeiket, ha baj van. S baj ugyan elég volt mindig a kies Erdélyországban... Vissza