A kisgyóni-balinkai szénbányászat ötven éve

Előszó

Különös időszerűséget kölcsönöz ennek az írásműnek az a tény, hogy a Kisgyón-halinkai szénbányászat 50 esztendeje folyik, sőt, ha az adott földrajzi térségben folytatott korábbi próbálkozásokat is számba vesszük - annál is idősebb.
Izgalmas feladat egy viszonylag kis közösség életéről a múltat is felkutatva krónikát írni, de a krónikás, - Pera Ferenc - ennél többre vállalkozott. Nemcsak az itt élő emberek életét, munkakörülményeit írja le ebben a műben, hanem számot ad a mindenkori társadalmi környezetről, s emellett igényesen ismerteti az itt élő emberek életviszonyain túl, az itteni bányászat fejlődését, a szénelőfordulás geológiáját és víz földrajzát.
Két-három év még és a kisgyóni szénkészletek elfogynak. Öt évtizeden keresztül biztosított az itteni szén emberek ezreinek meleget és világosságot és néhány száz embernek kenyeret, - ha egy negyedszázadon át nagyon szűkösen mérve is. Társadalmunkban számbelileg lassan túlsúlyba kerülnek azok az emberek, akiknek nincs, vagy alig van személyes élményük a kapitalizmusról, a Horthy rendszerről. Nekik ezt az olvasmányt külön is melegen ajánlom. Képet alkothatnak ebből a magyarországi kapitalizmus természetrajzáról, a bányászsorsról és nem utolsósorban a bányatulajdonosokról, akik nagyon jól értették, hogyan lehet minimális tőkebefektetéssel maximális profitot kisajtolni. A magyarországi tőke számára a legolcsóbb mindig az ember volt és ez a tendencia különös élességgel jelentkezett Kisgyónban, ahol a környék egyetlen ipari bázisaként a munkaerőkínálat csaknem mindig meghaladta a szükségletet.
Érdeme a szerzőnek, hogy a kisgyóni fejlődéstörténethez szervesen kapcsolja hozzá Balinka akna létesítésének, fejlődésének történetét is, mind műszaki, mind emberi vonatkozásban. Vissza