A Kiskunfélegyházi Szakképző Intézmény és Kollégium Közgazdasági Szakközépiskolájának évkönyve 2007/2008

Előszó

Új időszámítás kezdődött 2007. június 8-án a Közgazdasági Szakközépiskola életében. 46 évnyi szervezeti önállóság után Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata úgy határozott, hogy a Mezőgazdasági, a Kossuth Lajos és a Közgazdasági Szakközépiskola összevontan, Ágoston Tibor vezetésével működjön tovább (a megszüntető határozatot az előző évi krónikában közzétettük), szűnjön meg az iskola leánykollégiuma. Az összevont intézménynek ezentúl a mi sulink tagintézménye lesz, vezetője-irányítója továbbra is Kocsisné Móczár Julianna. Helyettesévé Kiss Fekete Bencét nevezték ki, a gyakorlati oktatás vezetésének feladata megmaradt Kovács Sándornénak. Leánykollégistáink ezentúl a Kossuth-tagintézmény kollégiumának lakói. Az intézmény székhelye a Kossuth utca 34. lett. A hatalmas méreteket jól jelzi két számadat: 2300 tanuló és 300 dolgozó érkezik nap mint nap 8 telephelyre.
Egy év elteltével jogos kérdésre vár választ az olvasó: mi változott, mit csinálunk másképp, milyen újdonságok alakítják, befolyásolják életünket. Nagy örömmel írhatom: a hétköznapokban, az iskolai menetrendben, a tanév csomópontjaiban szinte nem is éreztük a változást. Ugyanolyan tempós, hajtós, eseményekkel, feladatokkal, sikerekkel és kudarcokkal teli évet hagytunk magunk mögött, mint amilyen az előző 46 volt. Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy pozitívuma ennek az esztendőnek. Jó, hogy a változás szele nem kavarta fel a tantermek levegőjét; a gyerekek szinte alig érzékelték, hogy már egy gigantikus méretű iskola tanulói.
A tanári szoba hangulata sem változott: mindig élettel teli zűrzavar uralkodott, de ez a zűrzavar csak látszólagos, mindenki tudta, mikor, hol, mit kell tennie. Szükség is volt a jól begyakorolt mechanizmusokra, hogy segítsük az új helyettes munkáját.
Igazán nehéz Julika dolga lett: együttműködni igazgató úrral, két intézményvezetővel; három különböző profilú iskola szokásait, hagyományait kellett egyeztetni, közben képviselni iskolánk érdekeit! Hát ez vár Julikára. A tanáriban azt érzékeltük, mindennap vívja a maga harcát az iskoláért, a gyerekekért, értünk, a közgazdászszakmáért. Vissza