A kisvérkör röntgenvizsgálata

Előszó

410 éve immár, hogy a nagy eretnek - aki törhetetlen erkölcsi és intellektuális bátorsággal harcolt mindhalálig a vallás, a filozófia és a tudomány terén uralkodó hamis dogmák ellen - máglyára került Genf város piacán. A könyvégetők ősi céhe meggyötört testével együtt ugyanazon évben kiadott művét is el akarta pusztítani. Három példánya menekült meg csak a lángok elől a Christianismi Restitutio-nak, mely nem is viselhette címlapján Servetus halhatatlan nevét, ám a tüdőkeringésnek első, rövid (mindössze két oldalra terjedő), de pontos, világos, szinte hiánytalan leírása maradt bennük az utókorra. Azóta is eltelt egy évszázad, hogy két francia fiziológusnak, Chauveau-nak és Marey-nak először sikerült olyan kifogástalan katéteres görbéken regisztrálni az intakt, szabadon mozgó és táplálkozó állat szívüregeinek nyomását, amilyennek bármely modern monográfiában is megállnák helyüket. Mégis, az embernek és különösen a beteg embernek pulmonális keringésére vonatkozó ismereteink annyira hiányosak maradtak megfelelő vizsgálati lehetőségek híján, hogy az új diagnosztikai eljárásoknak - elsősorban a szívkatéterezéssel egybekötött nyomás- és áramlás méréseknek, valamint az angiokardiographiának - bevezetése szinte új világot tárt fel az utóbbi évtized során. Előbb persze csak a kevésszámú beavatottak számára, akik a szükséges kórélettani felkészültség birtokában, a mind szövevényesebbé váló technikák elsajátítása, és az ugyancsak gyorsan fejlődő és elavuló instrumentárium megszerzése után valóban kiismerhették magukat ezeken a szűzföldeken, reprodukálhatták a már közölt eredményeket és megkísérelhettek világosságot deríteni a kórfolyamatoknak eladdig még homályba burkolt egyes részleteire. Vissza