A klasszikus elektrodinamika legújabb fejlődése

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

A XIX. század fizikájának legnagyobb eredménye az erőtér fogalmának bevezetése volt. Az elektromágneses tér törvényeit Faraday gondolatai alapján Maxwell öntötte matematikai formába. Az elektrodinamika Maxwell-féle egyenletrendszere ma is a fizika egyik legalapvetőbb törvénye. A régi fizika a részecskéket vagy a folytonos eloszlásúnak képzelt szilárd, folyékony vagy gazrészecskéket vagy a folytonos eloszlásúnak képzelt szilárd, folyékony vagy gáznemű formákba tömörült anyagot tekintette egyedüli realitásnak. Faraday és Maxwell munkássága nyomán azonban felismerték, hogy az előbbi anyagformák mellé odasorakozik az előtér, mint az előbbivel egyenrangú fizikai realitás. Ettől fogva a fizikai világba bizonyos kettősség vonult be: a részecske és az erőtér az a két fogalom, melyek folytonos kölcsönhatásban vannak, melyek együtt hordozzák a fizikai jelenségeket. A legkiválóbb fizikusokban azonban a XX. század eleje óta felmerült a kívánság, hogy a jelenlegi dualisztikus felfogás helyett a természeti jelenségeknek egységes értelmezését adják olyan módon, hogy minden jelenséget a térre vezetnek vissza, a részecskéket is a tér megnyilvánulásaiként fogva fel. Ennek a problémakörnek adja érdekes összefoglalását Leopold Infeld cikke. A téma a magyar fizikusok előtt nem ismeretlen, mert a cikkben foglalt gondolatokat Infeld professzor először a magyar fizikusok II. Vándorgyűlésén, 1952-ben tartott előadásában hozta nyilvánosságra. Az itt közölt dolgozat a Debrecenben tartott (és közben Berlinben megismételt) előadás részletesebb kifejtésének tekinthető. Vissza