A koloni lyukas hímzés szakszókincse

Előszó

Az 1981-ben megrendezett Dialektológiai Szimpozion folyamán a Palóc nyelvterületet, s így Nyitra vidékét is, Tájszótári szempontból fehér foltként, feltérképezetlen területként minősítették (Balogh Lajos: A nyelvjárási szókincsgyűjtésről Dialektológiai Szimpozion, VEAB Értesítő 1982. II. 165.). Feltehetőleg ez a minősítés is felkeltette a palócság iránti érdeklődést, hisz azóta megjelent már 1987-ben Tóth Imre Ipoly menti palóc tájszótára és 1988-ban Csáky Károly A Háziipar szakszókincsgyűjtemény megalkotásában rám is ösztönzően hatott. Tudom, hogy ez a kis terjedelmű szójegyzék nem elégítheti ki már az említett Dialketológiai Szimpozionon is elhangzott Nyitra vidéki tájszótárral kapcsolatos várakozásokat (Balogh Lajos: i.m. 166), de azért remélem, hogy munkám ennek ellenére is értékmentő, hiszen a nyelv legváltozékonyabb elemkészletét, a szókincset öleli fel. E nyelvi eszközök megmentése érdekében azonosulhatunk Kiss Jenő ama megállapításával, hogy "a változó szókincs gyűjtése, rendszerezése egyre sürgetőbb feladatunk, hiszen az idősebb nemzedék kihalásával tájszavaink nagy része is feledésbe merül"
A nyelvi eszközök összegyűjtésével és rendszerezésével a feledésbe merüléstől szeretném megmenteni magát a lyukas hímzést is, amely napjainkban a megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények, valamint a módosult öltözködési szokások következtében kihalófélben van. A koloni lyukas hímzést, eddigi ismereteim szerint, főleg néprajzi szempontból vizsgálták. Vissza