A költő törvénye

Fülszöveg

Simonyi Imre eddig kötetben meg nem jelent versei kerülnek az olvasó elé. Az irodalmi anyagot a kötet összeállítói az életmű szinte valamennyi szakaszából rendezték össze, ami kézenfekvő, hisze az alkotói rendszerezés rostáján kihullt költemények találhatóak ebben a kötetben. A versek természetesen - másként ez aligha lehet - ugyanarról szólnak, mint az eddig kötetekben megjelentek. Gyuláról, Színkörről, Lányokról. Barátokról és a Fiúkról (így nagybetűsen), író és költő szerelmekről. Simonyi irodalmi elismertségének hiányát többen azzal magyarázták: kis világról szóltak a simonyiádák, amelyekben a helyi színezet a kisvárosnak érdekes lehetett, ám annak határain túl már lényegesen kevésbé. Ha ilyen véleményeket hallok, óhatatlanul Kosztolányi jut eszembe, aki a Tengerszem című novellájában figyelmeztetett a világgal szembeni telhetetlenségünkre, amikor azt a mondatot adja egyik alakjának szájába: "Hidd el, a kevesebb több." A felvetett témákat és a megírt műveket lehet kilóra mérni - még ha semmi értelme sincs -, minőséget azonban csak patikamérlegre szabad tenni. Simonyi Imre pontosan tudta ezt.
Aki végigolvassa a gyulai költő (egyszerre mennyi mindent érthetünk e jelző alatt) most közreadott verseit, tapasztalhatja, hogy nagy többségében fiatalkori alkotásokat talál. Köztudott: Simonyi első kötete 1956-ban a forradalom napjai alatt jelent meg Tisztességes írás címen. Harminchat évesen egy vékonyka füzetbe csak az általa legfontosabbnak vélt műveket sűríthette bele, majd az 1962-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál napvilágot látott Önéletrajz helyett a két dátum közötti írásokból állt össze.
Ha néha-néha az is volna az olvasó benyomása, hogy a kötet egyetlen színvonalú, prológusként hadd kérjem arra, amire Shakespeare egyik drámájának nézőit: "A hibákra most ne nézz, így lesz, ami csonka is egész." Vissza