A kommunista eszmék elterjedése és meghonosodása Algériában az 1920-as években

Előszó

Az általános jellegű műveken kívül, azok amelyek Algéria legújabb kori történetével foglalkoznak, két probléma köré csoportosítják mondanivalójukat, amellyel kapcsolatban fenntartásunk van. Az egyik álláspont Algéria XX. századi történelmét a nacionalisták és a kommunisták szembenállása köré csoportosítja, s így másodlagos fontosságot tulajdonít a nemzeti mozgalom egésze és a kolonializmus szembenállásának. S ebből eredően elhamarkodottan jut arra a következtetésre, hogy a szocialista eszmék meggyökeresedése nem volt lehetséges. A másik álláspont viszont a politikai nyilatkozatok szintjére szűkíti a történelmet, s ezzel elhanyagolja a bázison folyó harcot. Ám igazán nem tanulmányozhatjuk a munkásmozgalmat, ha nem a mindennapi harcok (tüntetések, sztrájkok stb.) szintjén vizsgáljuk. Ezek a harcok alkotják a politikai történetet, amellyel az alábbiakban foglalkozunk. Algéria telepes gyarmat volt. 1930-ban 880 ezer európai és 5 millió 600 ezer muzulmán élt Algériában, vagyis egy európaira jutott hat algériai. Algéria kisbirtokos gyarmat volt, eredetileg 150 ezer koncessziót adtak az Algériába települőknek. 1934-ben már csak 25 ezer 900 maradt belőle. Hét európai közül mintegy hat megvált földjétől. A kapitalista kizsákmányolás tehát sújtotta az európai kisebbséget is, amelynek egy része proletarizálódott, egyesek pedig magukévá tették a munkásosztály ideológiáját. Történetileg tekintve ők voltak a szocialista ideológia és a szindikalizmus első propagálói Algériában. Ennek az ideológiának a terjesztésekor azonban a következő előzményekkel kellett számolni: 1. a céhek és a mesterlegény szervezetek jelentőségével, a gyarmatosítás és a munkásosztály modern szervezeti formáinak kialakulása előtt. A gyarmati adminisztráció 1867-ben szüntette meg a céheket. 2. az egalitárius mozgalom jelentőségével, amelynek forrása többek között olyan forradalmi mozgalom, mint a Karmatáké (amely nem csak a Masreket érintette, hanem a muzulmán Spanyolországot és a Maghrebet is). A proletarizált európaiak úgy tűnik azt a szerepet játszották, amit más, fejlettebb országokban az értelmiségiek, azaz, a közvetítő szerepet a munkásosztály trade-unionista álláspontja és a tudományos szocializmus között. Vissza