A kommunista kiáltvány

Előszó

Részlet a kötetből:

MARX ÉS ENGELS ELŐSZAVAI A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY KIADÁSÁHOZ

ELŐSZÓ AZ 1872-ES NÉMET KIADÁSHOZ

A „Kommunisták Szövetsége", egy nemzetközi munkásegyesület, mely az akkori viszonyok között természetesen csak titkos lehetett, Londonban 1847 november havában tartott kongresszusán alulírottakat megbízta, hogy a nyilvánosságnak szánt kimerítő elméleti és gyakorlati pártprogramot állítsanak össze. Így keletkezett a következő kiáltvány, amelynek kézirata pár héttel a februári forradalom előtt egy londoni nyomdába került. Először német nyelven jelent meg és ezen a nyelven Németországban, Angliában és Amerikában legalább tizenkét különböző kiadásban hagyta el a sajtót. Angolul elsőízben a „Red Republican"-ban jelent meg 1850-ben Londonban, Miss Helen Macfarlane fordításában és 1871-ben Amerikában legkevesebb három különféle fordításban. Franciául elsőízben Párizsban, valamivel az 1848-i júniusi felkelés előtt, nemrég a newyorki „Le Socialiste"-ban. Újabb fordítás munkában van. Lengyelül megjelent Londonban, az első német kiadást rövidesen nyomon követve. Oroszul Genfben a hatvanas években. Dán nyelvre szintén rövidesen megjelenése után fordították le.
Bármennyire megváltoztak is a viszonyok a legutóbbi huszonöt esztendő alatt, a Kiáltványban kifejtett általános alapelvek nagyjában manapság is teljesen érvényesek. Egyet-mást itt-ott helyesbíteni kellene. Maga a Kiáltvány is kijelenti, hogy ezeknek az alapelveknek a gyakorlati alkalmazása mindenütt és mindig a történelmileg adott körülményektől függ és ezért a második fejezet végén ajánlott forradalmi rendszabályokat egyáltalán nem tartjuk különösen fontosaknak. Ez a rész ma sok tekintetben másképpen hangzanék. Ma, a nagyiparnak az utóbbi huszonöt esztendő során bekövetkezett óriási fejlődése és a munkásosztálynak vele párhuzamosan haladó pártszervezkedése után, a februári forradalomban és még sokkal nagyobb mértékben a Párizsi Kommünben szerzett gyakorlati tapasztalatok után, ahol a proletariátus elsőízben volt két hónap hosszat a politikai hatalom birtokában, ez a program helyenként elavult. Különösen a Kommün arról tett bizonysáot, hogy "a munkásosztály nem veheti egyszerűen birtokába a kész államgépezetet, hogy azrt saját céljaira mozgásba hozza". (Lásd: "Polgárháború Franciaországban. A Nemzetközi Munkásszövetség Központi Tanácsának üzenete" német kiadásának 19. lapját, ahol ezt bővebben kifejtettük.) Továbbá magától értetődik, hogy a szocialista irodalom bírálata ma már hézagos, mert csak 1847-ig terjed; s az is magától értetődik, hogy a kommunistáknak a különféle ellenzéki pártokkal szemben való állásfoglalására vonatkozó megjegyzések (IV. fejezet), bárha alapjukban még ma is helyesek, részleteikben manapság márcsak azért is elavultak, mert a politikai helyzet teljesen megváltozott és a történelmi fejlődés az ott felsorolt legtöbb pártot elsöpörte a föld színéről.
De a Kiáltvány történelmi okirat, amin változtatni nincs már jogunk. Egy későbbi kiadás kíséretében talán majd adunk az 1847-től máig terjedő időközt áthidaló bevezetést: a jelenlegi új kiadás váratlanabbul érkezett, semhogy erre időnk lett volna.
London, 1872 június 24.
Marx Károly - Engels Frigyes Vissza