A "köpönyegforgató"

Fülszöveg

A "köpönyegforgató": a szerző az Olasz Kommunista Párt lapjának több mint egy évtizeden át főszerkesztője, majd parlamenti képviselő, költő és neves publicista. A harmincas években még a fasizmustól várta, hogy jobbra fordítja szegényparaszti világának és egész népének sorsát, megvalósítja az olasz nagyság álmát. Osztozott egy fiatal, idealista nemzedék háborgásában, vele együtt fontolgatta, hogy lehetne szaván fogni Mussolini és a hatalomba belekényelmesedett veteránok demagóg antikapitalizmusát. Ez a gyermereg fasiszta reformizmus a frontokon töltött években foszlott szét, az abesszín háború lidércnyomása alatt, a spanyol, majd a görög harctéren látta meg, hogy nem a lelkesedés, hanem a nyomor és a kilátástalanság parancsolja a hadseregbe az olasz tömegeket. Lajolo nem mentegeti akkori magatartását; ha akkor szükségszerűnek érezte is a választását, önéletírása nem sugallja azt, hogy nem volt más választás. Sőt, szinte vezeklő hűséggel állítja párhuzamba a maga tévelygő sorsát egy kezdettől fogva helyes úton járó kortársa sorásval, amely később oly szorosan összeforrt az övével. Személyes élményei mögött majd húsz év világtörténelme borong, minduntalan a kor ismert figurái és illegalitásban küzdő hősei villannak fel, és hitelesítenek egy megrendítő, de jóra fordult emberi drámát, igazolnak valakit, akinek volt bátorsága - akár önmagával szembefordulva is - a felismert igazság szellemében cselekedni. Vissza