A kor falára

Fülszöveg

Áprily Lajos 1887-ben született Brassóban. Gyermekkora nagy részét falun töltötte. Ezeknek az éveknek az élményei - különösen a parajdi élmények - későbbi természetlátását is meghatározzák. Az érettségi után színész akar lenni, de végül is tanári diplomát szerez a kolozsvári egyetemen, s hamarosan katedrát kap a nagyenyedi kollégiumban. Első verseskötete 1921-ben, harmincnégy éves korában jelenik meg, Falusi elégia címmel. 1924-25-ben a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét szerkeszti Kuncz Aladárral. 1928-ban az Erdélyi Helikon szerkesztője lesz, majd a következő évben - részben menekülve a nem alkatára szabott feladattól, részben családi körülmények késztetésére - elfogadja az egyik budapesti gimnázium meghívását, s a fővárosba költözik. A hajlamaival ellentétes feladattól azonban itt sem menekülhet: 1930-ban szorongató anyagi helyzetében el kell vállalnia a Protestáns Szemle szerkesztését. Néhány év múlva gimnáziumi igazgatónak nevezik ki, s 1944-ben nyugdíjazzák. Ekkor telepszik le a Visegrád melletti Nagyvillám-dűlő völgyében, melyet végleges otthonának tekint.
Legjelentősebb verseskötetei: Falusi elégia (1921), Esti párbeszéd (1923), Rasmussen hajóján (1926), Idahegyi pásztorok (1929), Az aranymosó balladája (1934), A láthatatlan írás (1939), Ábel füstje (Válogatott versek, 1957), Jelentés a völgyből (1965).
Műfordításai méltóan gazdagítják költői életművét. Legismertebbek: Puskin Anyeginjének, Ibsen Peer Gyntjének, Schiller Wallensteinjének s Turgenyev és Lermontov műveinek hiteles és szép fordításai. Az 1964-ben megjelent Aranyszarvasban kisebb lélegzetű, de nem kevésbé jelentős műfordításait találhatjuk meg.
A kor falára Áprily Lajos eddig megjelent verseinek leggazdagabb válogatása. Az Ábel füstje és a Jelentés a völgyből című kötetek versein kívül azokat a régebbi verseket is tartalmazza, melyeknek helye az életmű legbelső köreiben van, de az újabb kiadásokban nem szerepeltek.
A kötetben érzékletesen kirajzolódik Áprily Lajos életútja és teljes költői arca is, melyet az átélt történelmi korszakok meghatározóan formáltak. A versek nemcsak a tájak és az évszakváltozások szépségét és hangulatát őrzik, hanem a nagy történelmi események emlékeit is. A sorokban bujkáló szomorúságnak, az elégikus hangvételnek és a bizakodásnak történelmi magyarázata van: Áprily Lajost az első és a második világháború megrendíti, s reményei is egyfogantatásúak az emberiségével. Vissza