A középkori Ecsér falu és temploma

Előszó

A KÖZÉPKORI ECSÉR FALU ÉS TEMPLOMA
A Balaton északi partjának közepe táján, Révfülöptői mintegy 3 km-re, a Badacsony felé vezető műút jobb oldalán van Rétsarokmajor. A majortól ÉK-re, pár száz méter távolságra szántóföldek és szőlők között, alacsony dombtetőn áll az ecsérpusztai templomrom.
Feltárása előtt az épület helyén levő, bozóttal sűrűn benőtt törmelékdombból csak a templom nyugati falának támpilléres csonkjai és DK-i sarkának támpillérrel erősített maradványa álltak ki (1. kép). A romtól köröskörül 8-10 m távolságra jól látszott az egykori cinterem kerítőfala, Ny-ra pedig, a kerítéstől alig 3-4 m-re, épület vagy épületek falnyomai mutatkoztak. Távolabb, a réten és a környező szántóföldeken mindenütt elpusztult házak maradványai találhatók. Meszes köveket, habarcstörmeléket és középkori kerámiai edények darabjait fordítja ki az eke ma is. A terepbejáró szeme előtt tisztán rajzolódik ki az elpusztult falu helye, melynek emlékét a romon kívül ma már csak az Ecsér dűlőnév és a közelben levő gyér vizű ecséri forrás neve őrzi (3. kép).
Az ecsérpusztai templomromot a szakirodalom száz éve tartja számon. Először Rómer Flóris írta és rajzolta le 1861-ben, majd az ő leírását újabb adatokkal egészítette ki Békefi Remig, legújabban pedig már valamennyi Balaton környékkel foglalkozó szakkönyvünk megemlíti. A rom első alaprajzát valószínűleg a Rómerrel itt járt Berg Károly felmérése nyomán Békefi közölte. Ismerjük továbbá Weszelowszky Béla 1936 előtti felmérését. Mindkét alaprajz háromhajós, íves szentélyű, keletelt románkori templomot ábrázol, Ny-i végén zömök toronnyal. Vissza