A középkori Magyar Állam története megalapításától mohácsi bukásáig

Előszó

Minden nép, minden társadalom életében jelentős állomás az állam létrejötte. Ez bizonyos vonatkozásban a fejlődés fokmérője, ha nem is abban az értelemben, mint a régebbi történetírás etatisztikus irányzata (s hellyel-közzel a mai polgári történettudomány némely ágazata) feltételezte. Az etatisztikus felfogás hatása alatt keletkezett művekben olyan szemlélet fejeződik ki, amely szerint az állam a történelem fő mozgatója, meghatározó tényezője. Szélsőséges megfogalmazásban: csak annak a népnek van, lehet történelme, amely államot alapított. Ezt tekintve megkülönböztethetők "történelmi" és "történelem nélküli" - államalkotó és államot nem alkotó - népek; a gondolatmenet következetes végigvitelével az utóbbiak elmaradottaknak nyilvánulnak. E következtetés fajmítosszal átszőtt változatában az államot nem alkotó népek már mint államalkotásra alkatilag képtelenek, mint alacsonyabb rendűek jelennek meg.
A történelem marxi-lenini felfogása elutasítja ezeket a nézeteket, amelyeket egyébként a fejlődés tényeit szakszerűen, higgadtan mérlegelő polgári irányzatok sem osztanak. A pozitivizmusból kinőtt elméletek szerint például az állam egyike a történelmi fejlődés pontos, esetleg döntő tényezőinek, de korántsem az egyetlen, nem is a legfontosabb. Ezek az elméletek többnyire figyelembe veszik az állam létrejöttének és fejlődésének vizsgálatánál a gazdasági-társadalmi viszonyok szerepét. A marxizmus - leninizmus konkrétabban és határozottabban hangsúlyozza e viszonyok szerepének alapvető, meghatározó jellegét, egyúttal az alap-felépítmény kölcsönhatásának törvénye értelmében kiemeli az állam mint felépítményi jelenség visszaható szerepének igen nagy fontosságát. Véleményük szerint az állam valóságos történelmi jelentőségét csak ebben a keretben, az összefüggéseknek a történelmi materializmus megállapításaitól megvilágított láncolatában lehet teljesen, szabatosan meghatározni. Vissza