A középkori nevelés története

Előszó

Nem minden önmegtagadás nélkül bocsátom közre ezt a kötetet. Szerettem volna - mielőtt papírra teszem tanulmányaim eredményeit - még egy ideig gondtalanul és önfeledten elmerülni a középkor színes, mozgalmas világába; még tovább társalogni - az írásba foglalás czélzata nélkül - a vitézi tettekre vágyó lovaggal, a szorgalmas czéhbeli polgárral, a jókedvű diákkal, a szerzetes iskolamesterrel, a vitatkozásra mindenkor kész scholasztikussal s mindazokkal, kik írószobám csöndjében éveken át velem voltak, mikor vaskos fóliánsok lapjait forgattam. Elkalandoztam ilyenkor a képzelet szárnyain déli Olaszország festői partjaira, a nyugalmas Viváriumba, a hol tizenhárom évszázaddal ezelőtt egy öreg ember, a világi élet forgatagából elmenekülve, megfiatalodott lélekkel nyitotta meg az iskolaszerű tudomány forrásait a középkor számára; v agy elszálltam lélekben a bodeni tó bájos vidékeire, a hol már ezer évvel ezelőtt híres iskolák virágoztak; vagy felkapaszkodtam gondolatban a Hohenwiel meredek ormára, a hol Virgilius verseiben gyönyörködött réges-régen egy halhatatlan emlékű, szépséges herczegasszony; vagy felkerestem a krónikással a ködös éjszakot, a honnan a "skót barátok" indultak ki európai körútjokra s a honnan egy nagy tanító hozta magával azt a mesterséget, melylyel utóbb művelődésre késztette a tudatlan frank népet; vagy elvittek gondolataim a bölcseség királyi városába, a hol a dialektika mesterei vívták szellemi csatáikat s századokon át nyüzsgött a tanárok és tanulók sokasága. Vissza