A köznyelviség problémái a magyarban

Előszó

Az Egyetemi Fonetikai Füzetek sorozat 8. kötete ismét "Kazinczy-kötet". A versenyekről szóló írások mellett ezúttal az elmúlt évi országos döntő kötelező szövegének szövegtani elemzése, a köznyelviség problémái és a hangtani ismeretek helye, szerepe a tanárképzésben képezik azokat a témaköröket, amelyekkel foglalkoztunk szakmai szimpóziumainkon.
Kissé megkésve tudjuk közreadni az 1990. évi országos döntő anyagát, mivel a rendező intézmény csak ez év elején adta le a számítógépre vitt kéziratokat, melyeknek csak technikai szerkesztését vállalhattuk, ugyanis szerzői kéziratok nem álltak rendelkezésünkre.
A szép magyar beszéd, helyes kiejtés versenyek kapcsán kibontakozó mozgalom tovább erősödött. Ez tükröződik kötetünkben is. Nemcsak a versenyzők száma növekszik évről évre, s javul teljesítményük minősége, hanem az anyanyelvi képzésben részt vevő tanárok közül is egyre többen kapcsolódnak be a szakmai továbbképzésnek is felfogható munkába, s egyre többen vállalkoznak a versenyekre (intézményei és országos döntő) való felkészítésre.
Szép és nemes hagyományt folytatunk, hittel és meggyőződéssel, az anyanyelv ápolása, a beszédkultúra fejlesztése, a tiszta és értelmes beszéd, a jobb megértés ügye iránti elkötelezettséggel. Hit, meggyőződés és elkötelezettség nélkül nem lett volna már 52. alkalommal az ELTE-n a Kodály Zoltán által elindított verseny, 3. alkalommal az Egyetemi Anyanyelvi Napok, nem került volna sor Péchy Blanka Kazinczy-alapítványából 30. alkalommal a Kazinczy-díjak átadására, s nem rendezhettük volna meg 21-szer a pedagógus jelöltek versenyeinek országos döntőjét (nem is szólva a felsőoktatáson kívüli versenyekről, a Beszélni nehéz! körökről, nyelvi táborokról stb.). Látható, hogy csak sokak áldozatos munkájával lehetséges anyanyelvünk állandó csiszolása, pallérozása, karbantartása, romlástól való megóvása. Bizakodással és optimizmussal tölt el bennünket, hogy mindig volt elegendő vállalkozó (tanárok, színészek, újságírók, előadóművészek stb.) e nemes feladatra, akiknek személyes példaadása, újabb és újabb híveket szerzett a magyar nyelv ügyének.
Köszönet és elismerés illeti a kötetünkben megjelent írások szerzőit, a kézirat előkészítésében közreműködőket és nem utolsósorban a nyomdai sokszorosítás költségeit viselő Művelődési és Közoktatási Minisztériumot s a Kazinczy-alapítványt. Vissza