A köztársasági elnök az új alkotmányban

Előszó

„A törvényhozó hatalom a képviselő gyűlésekben van, a király szentesítése mellett; a végrehajtó hatalom a miniszterekben, a bírói a törvényekben. Az első alkotja a törvényeket, a második általános végrehajtásukról gondoskodik, a harmadik alkalmazza az egyes esetekre. A király e három hatalom között áll, mint neutrális és közvetítő hatalom, semmi jól értett érdeke a súlyegyent megzavarni, sőt minden érdeke azt fenntartani, - így szól a híres gondolat Benjámin Constant-tól az államfői semleges hatalom ideológusától, kinek - Concha Győző szerint - az „államfői hatalom kiderítését" köszönhetjük.
Az államfő közjogi pozíciója, alkotmányos szerepköre a parlamentáris kormányzati struktúrákban fel-fel lobbanó viták témája. Evidens megállapítás, hogy az államhatalom gyakorlásának alkotmányos technikája - ezen belül az államfő közjogi szerepe - a politikai erők érdeklődési körébe tartozik. Nem túl messze visszatekintve a magyar közjog (államjog) történetében, 1945-46-ban és 1989-ben az államszervezet felépítésének és minőségi átalakításának idejében voltak nagy viták az államfő jogállásáról. 1946-bán három párt készített törvénytervezetet, a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt. E törvénytervezetek, melyek a köztársasági államforma, a majdan elfogadásra kerülő 1946. évi I. tv. előmunkálatai voltak, szinte kizárólag a köztársasági elnök jogkörével foglalkoztak. Vissza