A kreativitás kapcsolata az intelligenciával, tanulmányi eredménnyel, szociális és szociometriai tényezőkkel ötödik osztályos tanulóknál

Előszó

A kreativitás kutatása, bár még fiatal vizsgálati terület, külföldön (főként a nyugati országokban) igen gazdag irodalommal rendelkezik. Az érdeklődés első nagy hulláma az 1950-es években volt, aminek /. P. Guilford szerint az egyik oka az úgynevezett „szputnyik-sokk,\ a másik az oktatás-nevelés krízise. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyre nagyobb szükség van a legfőbb energiaforrás, az emberi értelem kibontakoztatására. „Életmódunk és jövendő biztonságunk megóvása legfontosabb nemzeti erőforrásainktól, szellemi képességeinktől függ, különösképpen pedig alkotóképességünktől" - írja/. P. Guilford 1959-ben (Guilford, 1959. p. 469).
A szocialista társadalomban az egyén és a társadalom érdeke összeforr: az egyéni boldogság feltétele a képességek kibontakoztatása és kamatoztatása az egyén számára legmegfelelőbb munkahelyen. A társadalmi haladás feltétele ugyanaz: az egyének boldogsága és a szellemi képességek társadalmi kamatoztatása, Magyarországon azonban, több más szocialista országhoz hasonlóan, csupán néhány éve kezdték felismerni kellőképpen a jelentőségét (Barkóczi-Klein, 1968; Klein, 1970: Pléh, 1970; Salamon, 1970; Barkóczi - Oláh - Zétényi 1973; Deák, 1973; Kürti, 1974; Komlósi, 1975; Dénes, 1977). A társadalmi szükségesség mellett ugyancsak rendkívül sürgető a kreativitás-kutatás másik rugójának, az „oktatás-nevelés krízisének" megoldása: a kreativitás-kutatás eredményeit szervesen be kell építeni az oktatás-nevelés elméletébe és gyakorlatába. Vissza