A kultúra mint emlékezet

Fülszöveg

Oroszország sokáig talány volt az európaiak szemében. Kultúrtörténeti és néprajzi rejtély. Nem értették, mert európai mértékkel és fogalmakkal közelítettek feléje. holott Oroszországot fél évezredig nem azok a gyökerek táplálták, nem azok az eszmények hevítették, mint Európát. Hajnády Zoltán azt vizsgálja, mikor és milyen mélységben hatottak Oroszországra az ezredéves hagyományokkal rendelkező bizánci és európai kultúrkörök a különböző korokban, amelyek kiformálták az orosz ember kettős "nyugatai" és "keleti" arculatát: európai szellemiségét és bizánci ortodox pszichéjét. Mikor virágzott ki a sajátos orosz kultúra, részben idegen hatásra, másrészt abban az ellenállásban, amelyet velük szemben kifejtett.
A könyv nem az orosz kultúra átfogó történetét adja, csupán a keresztmetszetét. A különböző időkből vett metszetek tükrözik az orosz nép szellemi életében végbement paradigmatikus váltásokat, mint ahogyan egy fakorong évgyűrűiből és leolvashatók, milyen okológiai változások történtek a fa életében. Az erezet vastagságából, elszíneződéséből következtetni lehet a bioszférában bekövetkezett változásokra. A kultúra egy nép szellemi-lelki atmoszférája egy bizonyos korban, amely a bioszférához hasonlóan lehetővé teszi az életet, csak nem a természetit, hanem a társadalmit, mert megteremti a condition humaine-t. A kultúra a nép belső életének a kifejezése, nemzeti jellege, történelmi emlékezete időben kibontva.
A kötet segít elhelyezni az orosz (szláv) kultúrát korunk egyetemes szellemi erőterében. Epitomikus tömörsége - a szerző tapintata az olvasó iránt. Vissza