A kultúra világa - Irodalom/Filozófia/Nevelés

Előszó

Az irodalom világa - megszámlálhatatlanul sok világ. Az irodalmi mű a szó szoros értelmében alkotás. Az író, a költő - ha megérdemli ezt a nevet - új világot teremt emlékeiből, hangulataiból, tudásából, gondolataiból. Igazi világ ez és mégsem egészen azonos azzal a világgal, amelyet magunk körül látunk - például azért sem, mert az író, a költő sok mindent meglát, amit mi képtelenek vagyunk észrevenni.
A magunk életét olykor szürkének, a magunk világát szűknek érezzük még akkor is, ha a világtörténet „jóvoltából" keserves kalandokat kellett végigszenvednünk. A mai férfiak nagy része országokat járt be katonamundérban, az asszonyok bombazáporokat éltek át kisgyermekeik közt - és esetleg mégis az írótól várják, hogy az élet gazdag változatait, eleven színeit megmutassa nekik. Ezért olvasnak.
Ha már kezében van a könyv, az ember többnyire ösztönösen is megérzi: azt a táplálékot kapja-e, amelyre életének, világának kiteljesítése végett szüksége van. Segítség elsősorban ahhoz kell neki, hogy kiválassza azt a könyvet, amelyet kézbevenni érdemes. Amikor már olvas, szeretné mélyebben megérteni és kellő szempontból megítélni az olvasmányát: ehhez is segítségre van szüksége.
Könyvesboltba vagy könyvtárba belépő embert elkábítja a könyvek határtalan bősége. Hazája és az egész világ irodalmának régi és új termékei közt válogathat. Hogyan válogasson? A bolt alkalmazottja vagy a könyvtár tisztviselője segítségére lehet tanácsaival, ha elmondja neki, milyenfajta könyv érdekli; de ezek természetesen nem ismerhetik egyéni ízlését és szükségleteit. Szeretne a maga lábán megállni - válogatásban és a könyv megítélésében egyaránt.
Ezen a két területen igyekszünk segítségére lenni az olvasónak. Százezrével vannak ma olyan olvasók, akiknek apja, nagyapja a társadalom akkori állapotában alig láthatott könyvet, akik hagyományok nélkül, egészen a maguk erejére utalva kénytelenek tájékozódni a világirodalom rengetegében. Az ő kezüket akarjuk megfogni, ezeket is kívánjuk segíteni életük, világuk kiteljesítésében.
Amikor a válogatás és megítélés útján elindulunk, mindenek előtt gondolkoznunk kell kissé az író kifejező eszközének, hangszerének főbb kérdésein. Az irodalom hordozója a nyelv. Ezt az eszközt az író éppen úgy a társadalomtól kapta, mint mi mindnyájan, de tudatosabban bánik vele és többet ad vissza nekünk, mint amennyit kapott. Hogy nyelvművészetét megítélhessük, magunknak is tudatosan kell foglalkoznunk anyanyelvünkkel. Jó, ha ismerjük helyét, rokonait a nyelvek kiterjedt családjában, s azokat a sajátosságokat, amelyek más családból származó nyelvektől megkülönböztetik, külön színt és gazdagságot adnak neki. Vissza