A kurtizánok tündöklése és nyomora I-II.

Előszó

Másnap reggel hat órakor két kocsi (a köznép drasztikus szavával élve: két rálátás kocsi«) jött a Force felöl, hogy az Igazságügyi Palotánál a Conciergerie felé forduljon be. Ritka az olyan járókelő, aki még nem találkozott volna ezzel a guruló börtönnel. De noha a legtöbb könyvünk külön a párisiak számára íródik, kétségkívül idegenek is örülni fognak, ha itt megtalálják rendörbiróságunk alkalmatosságának leírását. Ki tudja? Lehet, hogy az orosz, német vagy osztrák rendőrség, mindazon országok hatóságai, melyek még nem ismerik a salátás kocsi intézményét, hasznot fognak húzni e leírásból. És nem egy idegen országban bizonyára jótétemény lesz a rabokra ennek a szállító módszernek az utánzása.
Ez a csúf, sárgakasos kétkerekű taliga bádoggal van kibélelve és két részből áll. Elöl bőrrel bevont bak van, sárfogóval ellátva. Ez a salátás kocsi nyitott része, egy törvényszolga és egy zsandár ülőhelye. Ezt a bricskaszerü részt a kocsi egész szélességében és magasságában erős, hálószerű rácsozat választja el a másik szakasztól, amelyben kétfelől egy-egy fapad húzódik, ugy mint az omnibuszokon. Ezen a két padon ülnek a foglyok. A kocsi hátulja felöl, ablaktalan ajtón át, felhágó segélyével jutnak be oda. A »salátás kocsi« elnevezés onnét ered, hogy a kocsi eredetileg minden oldalán rácsozatból állott, ugy, hogy a rabokat jól lehetett látni, ha a kasban össze-vissza rázódtak, mint a salátafejek. Nagyobb biztonság kedvéért, minden véletlen eshetőség megelőzése végett a kocsit lovaszsandár kiséri, főleg ha halálraítélteket szállit a vesztőhelyre. így hát a szökés lehetetlenség. Vissza