A lángban álló szigettenger

Előszó

Hajó a láthatáron.

1827. évi október 18-án, este öt óra tájban, egy kis levantei hajó erősen szélnek feszítette vitorláit, hogy még az éjszaka beállta előtt bejuthasson a vitylosi kikötőbe, a koroni öböl bejáratánál.
E kikötő, Homér régi Oetylosa, azon három mély beszögellés egyikében fekszik, melyek az Ióniai- és az Égei-tengerben ama platánfa-levelet képezik, melyhez oly találóan hasonlították Görögország déli részét.^E platánfa-levélen terjeszkedik szét a régi Peloponnesus, az újkori földrajz Moreája. E beszögellések közül, nyugat felől, legelső a koroni öböl, Messene és a Maina között; a második a marathoni öböl, mely mélyen behatol a rideg Lakonia partvidékeibe, a harmadik a naupliai öböl, melynek vize Lakoniát választja el Argolistól.
A vitylosi kikötő a legelső öbölhöz tartozik s annak keleti partján, egy szabálytalan beszögellés legbelső részén, a Taygetos legmesszebbre kinyúló előhegyeit mossa. A tengerfenék kedvező viszonyainál I a körülötte fekvő magaslatoknál fogva e kikötő a legjobb menhelyek egyike, melyet csak találni lehet a földközi tengernek összes szelei által hozzáférhető e partokon. A hajót, mely eléggé élénk észak-északnyugati szélben vitorlázott, nem lehetett meglátni a vitylosi rakpartokról, melyektől még hat-hét tengeri mérföldnyi távolság választotta el. Noha a légkör nagyon tiszta volt, legmagasabban levő vitorlái is alig váltak le a verőfényes látóhatárról... Vissza