A láthatatlan légió

Fülszöveg

Különös - és félreértésekkel teljes - irodalmi hírnevet vívtak ki írójuknak a "Howardregények". Azaz pontosabban: ezek a nagyon mulatságos és nagyon népszerű írásművek szinte teljesen elfeledték magát az írót, Rejtő Jenőt, aki életének nem egészen harmincnyolc esztendeje alatt a legkülönbözőbb műfajokkal próbálkozott, míg végül a ponyvaregény álarcába rejtette egyéni bizarr, gyakorta gúnyos és csaknem mindig fanyar humorát, s nem érvényesülhetvén saját nevén, hirtelen fellobbanó és általában tévesen értékelt hazai hírnevet vívott ki egy kitalált angol névnek: P. Howardnak.
Rejtő Jenő 1905-ben született Budapesten és 1943 első napján ölte meg Jevdokóvó községben a voronyezsi tragédia hónapjának tömeggyilkos hidege, illetve a fasiszta embertelenség, amely meleg holmi nélkül hurcolta a halálhozó körülmények közé áldozatainak százezreit. Rejtő Jenő pedig élete végső négy esztendejében egyebet sem tett, mint hogy gúnyolódott az embertelenséggel és azokkal a halálos körülményekkel, amelyekbe ez a rettenetes évtized beleráncigálta az ártatlan embereket. A kortársak és a közvetlen utódok azután könnyfakadásig nevetve a howardi humoron, könnyedén odakönyvelték a ponyvairodalom leltárában ezeket az egyéni hangú , hol paródisztikus, hol irónikus írásokat, amelyek - ha esztétikánk és irodalomtörténetünk mindmáig nem is vette tudomásul - a magyar humoros irodalomnak jelentős értékei. Az a bizarr komikum, amely minálunk talán a Sipulusz-humoreszkekkel kezdődik, Heltai Jaguár-jával folytatódik, Rejtő Jenővel jutott el az imperializmus korának torzító tükréhez. S ugyanakkor a Howard-irodalom egy alantas ponyva műfajnak, az ún. "légiós-regény" -eknek maradandó paródiája lett. Vissza