A legboldogabb békeévek

Előszó

Azzal áltatjuk magunkat, mi történelemkedvelők, hogy mások is ugyanazt tanulták meg az iskolai történelemoktatásban, mint mi. Pedig sokan nem kedvelték azt a tantárgyat, még többen szenvedtek amiatt, hogy rossz tanárok rosszul tanították nekik - emiatt megutálták. Aztán van, aki hamar felejt, mások meg nem kapcsolják össze a fejükben a különböző korokra jellemző dolgokat. Nincs rálátásuk arra, mi történt a világon egy bizonyos időszakban, sőt még azt sem tudják, hogy mi történt ekkor vagy akkor szűkebb hazánkban, Európában. Ugyanakkor sokan hallották már azt a mondást, amit főleg a régi öregek ismételgettek utánozhatatlan elvágyódással a hangjukban: „A békeidők". Vagy így: „A legszebb békeévek". A legboldogabb idő, ami kitartott egy-egy ember élete hosszán is, sőt több nemzedék élvezhette áldásait. „A legboldogabb békeévek", mondják most már azok is, akik ebből semmit sem láthattak, már a nagyszüleik sem élték át. Elhaladt fölöttünk az idő, különösen a huszadik század a maga rettenetes dolgaival. Olykor már úgy tűnhet egyeseknek, hogy az 1914 előtti évtizedekre emlékezni is szentségtörés, hiszen ami utána jött, az mindent bemocskolt, eltörpített, lealjasított - most már talán jobb is, ha nem emlékezünk semmiféle történelmi időkre... A múlt eltörölhetetlen, legfeljebb változhat újabb ismereteink fényében. De volt, mert megtörtént. Hatásait tekintve ezáltal van, és lesz is. Vissza