A Légió az életemben az életem a Légióban

Fülszöveg

Sokat gondolkodtam azon, megjelentessem-e ezt a könyvet - de még többet azon, mi legyen a címe. Nem azért, mert nem vagyok képes egy jó címet találni, hanem azért, mert azzal a szóval „Idegenlégió", mindent el lehet adni. A szemetet is. A megjelentetéssel kapcsolatos bizonytalanság azoknak az idiótáknak köszönhető - Leeső és társai - akik saját magukról költött hőseposzaikkal lejáratják a Légiót, valamint a róla készült és megjelent könyveket, filmeket. Még szomorúbb az, hogy ebben partnerre találnak a médiákban, kiadókban. A történetek valóságának jelentősége eltörpül a nézettség illetve a profit mellett. Az olvasó, aki minden oldalon hullahegyeket vár, puszta kézzel ölést, „célszemélyek" likvidálását, néger falvak megsemmisítését, már most tegye vissza a könyvet a polcra, nem neki szól. Nem írtam le mindent, de amit leírtam igaz. Nem keresem a szenzációt. Vannak nehezen hihető részek a könyvben, amelyek a kívülálló számára nehezen emészthetők. Nem szabad viszont szem elől téveszteni azt a tényt, hogy az Idegenlégió legenda mióta létezik, és ez nem attól van, hogy jól fésült mama kedvencei kedvük szerint teszik a dolgukat, átlagos szinten hajtják végre a feladataikat. 173 háborúskodással töltött éve során a Légió mindenhol otthagyta a kézjegyét sajátos módon.
Büszke vagyok arra, és egyben hálás a gondviselésnek, hogy ebből a 173 évből én is ott töltöttem hatot. Ennek a hat évnek néhány epizódját emeltem ki, és írtam le ebben a könyvben azzal a céllal, hogy tompítsam a Rambók médiák által brillírozott dicsfényének nem létező ragyogását. Vissza