A legujabb kor története 1825-1880

Előszó

Nem egyes esemény, nem valami hirtelen változás, mely egyszerre alakította volna át az emberiséget, vagy legalább nagy nemzetek eszméit és intézményeit, választja el korunkat a régibb fejlődésektől. Igaz, hogy egyik fővonása, az, a mit a monarchia és a népfelség közötti küzdelemnek lehetne nevezni, a nagy franczia revolutióban nyerte teljes kifejezését, és azóta e két elvnek legfölebb szünetelő, de soha félbe nem szakadó tusája tölti el a világot., Hanem ez az alkotmányos, demokratikus törekvés csak egyik jellemzője századunknak. Mint teljesen egyenrangú, vele sok tekintetben összefűződő tényező lép mellé síkra az anyagi érdekek kifejtése és érvényesülése, a természeti tudományoknak eddig nem is sejtett emelkedése és alkalmazása által. És míg a régibb idealis vezetők közt, melyek az európai nemzetek alakulására és nevelésére közreműködtek, az egyháznak befolyása csökken, a másiknak, az államnak, a nemzeti egységnek hatása napról-napra emelkedik, mindig új meg új szellemi és materialis érdekek gyámolítását vonva körébe.
Kulturánk, a nyugoti emberiség e páratlan értékű közös birtoka, nem más, mint a nagy alkotmányos küzdelmek által megszerzett jogbiztosság, a lehetőség, hogy minden tehetség érvényesüljön, és így egyrészt a nagy kitalálások által gyarapított materialis jólét, másrészt a nemzetek közös és sajátos munkája által megteremtett műveltség haladhasson és mind szélesebb körökre terjeszkedhessék. Vissza