A leiró emberboncztan kézikönyve II. (töredék)

Előszó

Részlet a kötetből:

Érzékszervek
(Aesthesiologia)
A szaglás szerve (Organon olfactus).
Külorr és orrüreg (Nasus externus et Cavum nasi).

Az orr a szaglás szerve, azonban mint a levegő-út a legző szervekhez is sorolhtó, minthogy a levegő az orron halad keresztül a gégéhez és a tüdőkhöz. A külorrból, orrüregből és annak melléküregeiből áll.
A) Külorr (Nasus externus).
A külorr hosszukás, háromoldalú loboralakú, szélesebb része vagy alapja alul fekszik. Az orrnak felső keskenyebb vége a szemüregek között az orr gyökerét vagy tövét (radix nasi) képezi; a mellső széles legömbölyített szél az orrhát (dorsum nasi), mely lehet egyenes, domború vagy homorú, és a orr csúcsával (apex nasi) végződik. Az orr oldalfalai felül gyengéden domborúak, lejebb kissé homorúak; alsó végükön, hátrafelé, a kiemelkedőbb domború orrszárnyakat (alae nasi) képezik. Az orr alsó felszine mellülről hátrafelé az orrhát hosszának alig a felét teszi; ezen a felszinen találjuk a mellülről hátrafelé és oldalvást irányuló, hosszukás két orrlikat (nares), melyeket oldalvást az orrszárnyak és az orrsövény legalsó része határolnak és a mozgékony orrsörény (septum mobile narium) választ el egymástól.
A külorr vázát az orrcsontok és az üvegporczból álló orrporczok képezik, melyeket belül csonthártya, illetőleg porczhártya és nyálkahártya borít, kivül pedig az orrizmok és az arcz bőre fednek. Az orrcsontok (72. l.) a külorrnak csak a felső kisebb részét teszik; az orr porczos része a körteképű nyilás kerületéhez van rögzítve, és azt, az orrlikak kivételével, teljesen elzárja. Vissza