A lelánczolt Prometheüsz/Antigone/A fösvény/A botcsinálta doktor/A társadalom támaszai/Fekete vér/Borús szerelem/Énekek éneke

Előszó

Részlet az első műből:
Aischylos, Euphorion fia Kr. e. 525-ben született Eleusisben, előkelő eupatrida családból. Szülővárosa mysteriumai - melyekbe, mint atyja, ő is be volt avatva, s melyeknek elárulásával a hagyomány szerint vádolták is a költőt - nagy hatással voltak lelki fejlődésére, s ez, valamint korának, a perzsa háborúk hőskorának hatása tragédián is meglátszik. E harczoknak, a görög szabadság kivívása e fényes korának nemcsak legihlettebb költője ő, hanem derék harczosa is: ott harczol Marathonnál (490.) testvérével, Kynegerios-szal együtt, ki itt el is esett; másik testvérével, Ameinias-szal együtt küzdi végig az artemisiumi, salamisi harczokat (480.) s részt vesz a plateai diadalmas ütközetben (479.). Sírirata sem a költőt, hanem a marathoni hőst dicsőíti.
Mint ifjú, írt több elegiát, mikből pár töredék fenn is maradt; nagygyá azonban tragédiái tették. Első diadalát Athénben 484-ben nyerte egy - már elveszett - tragédiájával; régi életrajza tizenhárom ily nagy diadalt (Suidas a halála után szinre hozott drámáit is beleszámítva: huszonnyolczat) sorol fel. Diadalai színterét, Athént, valamely - eddig világosan nem tisztázott - okból egy időre elhagyja, s Sicíliában, Hiero király udvarában él, hol több drámáját hozza színre s megírja a helyi vonatkozású Aetna-drámát is; időközönként többször visszatér Athénbe, majd végkép Siciliában, Gélában telepszik meg, s itt is hal meg 456-ban. Haláláról egy valószínűtlen monda van a hagyományban, mely alighanem egy apothesisát ábrázoló gemma gyermekes félremagyarázásából származott, hogy t. i. a költőt egy sas körmei közül fejére esett teknősbéka ölte volna meg. (A gemmában a sas körmei közt: teknősbéka-héjból való lyra van. Goettling magyarázata.) Arczképét Pausanias tudósítása szerint már a marathoni ütközet nagy képén is megfestették a Poikilé-ben; Plutarchos szerint a 110. olympiasban Lykurgos szónok indítványára néki s két nagy tragikus-társának az atheni Dionysos-színházban ércszobrot emeltek; mi csak egy antik gemmáról, mely az említett apotheosisre emlékeztet, s ennek nyomán a Melchiorri-felfedezte capitoliumi szép szoborról ösmerjük a költő vonásait. (L. Baumeister: Denkmäler des klassischen Alterlums, I. 34.) Életére főforrásunk a legrégibb kéziratban, a codex Mediceusban levő s talán az ifjabb Dionysos Halikarnassostól való életrajz; fontosak még Suidas feljegyzései. Vissza