A lélek sötét éjszakája

Fülszöveg

Az egyház, amely később szentté avatta Juan de la Cruzt, a spanyol szerzetest és nagy misztikus költőt, életében, a XVI. században még üldözte, bebörtönözte, kis híján meg is ölte. A szenvedés azonban szellemét, hitét és költői ihletét csak megerősítette. Sok forrás szerint testének végső elcsigázottságából született, a börtönben vagy a szabadulása utáni napokban rátörő látomás nyomán. A Kármel hegyére vezető út című verse, amelyben a lélek Isten utáni vágyakozása a földi szerelem képében jelenik meg. A Menyasszony beszéli el, hogy szökött ki éjjel titkos létrán a házból Vőlegénye karjai közé. Az amor sanctus, a középkori himnuszokban lobog szent szerelem ölt itt szenvedélyesen személyes formát - égivé szublimált erotikájának mögöttes tartalma csak a költőnek a vershez fűzött terjedelmes magyarázataiban világosodik meg. Az éjszaka - tudjuk meg - csak eredményében boldog, az odáig vezető út - a létra fokai - a megtisztító szenvedések útja.
A versben a lélek azt mondja el, hogy lépett ki önmagából és a teremtett dolgokból egy sötét éjszakán, amely nem más, mint a lélekben az önmegtagadást és a lemondást elvégző megtisztít szemlélődés. És az éjszaka valójában nem is egy, hanem kettő. Az elsőben az ember érzéki része, a másodikban szelleme fosztatik meg minden földi táplálékától, hgy azután kiüresedve és megtisztulva magába fogadhassa az Istent, egyesülhessen Teremtőjével. Ez a misztikus élmény azonban már túl van az értekező próza nyelvén közölhetőn. A kommentár itt megszakad, csak a vers szól tovább, az e világi lélekkel is átélhető szerelem nyelvén. Vissza