A lélektan feladata

Előszó

A mai lélektan kevésbbé hasonlít néhány évtizedes elődéhez, mint bármely nemzedék felfogása az előzőéhez. Korunk átfogóbb szemlélete a nem-tudatos lelki jelenségekkel gazdagította a lélektant, a funkcionális gondolkodás pedig a jelenségek rendeltetése iránt tett fel kérdést. Így lett a lélektanból tudatelemzés helyett cselekvésleírás, mert felismertük, hogy tudatos és nem tudatos jelenségek annyiban tartoznak össze, hogy egyaránt a cselekvések irányítására szolgálnak. Munkámban megkísérlem a lélektan fogalomtörténetének kidolgozását, annyiban, amennyiben ez a leíró cselekvéstan alapvetését adhatja. Lesznek, akik a lélektan tárgyának általam megkísérelt meghatározását behaviorista, és lesznek, akik alakelméleti felfogásnak fogják minősíteni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ennél sokkal több irányú hatás ért. Első tanáraim, Pauler Ákos és Kornis Gyula ösztönzésein kívül Ranschburg (Budapest) és Köhler (Berlin) intézeteiben éveken át kapott irányításnak, majd Bühler (Bécs), Piaget (Genf) és Tolman (Berkeley) tanárokkal élvezett érintkezésnek köszönhetek a legtöbbet, mint ez a fogalomtörténeti részekből kitűnik. A magam felfogását a leghatározottabb formában a 4. és 10. fej. tárgyalja.
Bízom benne, hogy a lélektan feladatának szigorúbb elmélyítésével gazdagodni fog ember- és életszemléletünk. Egyébként bölcseleti következtetésektől, ahol csak lehetett, tartózkodtam. Persze nem kerülhettem el, hogy ontológiai és logikai vonatkozásban állást ne foglaljak, nevezetesen az alakviszonyok kérdésében, de ezt mindenkor úgy tettem, ahogy az a lélektan tárgyából kínálkozott. Az idézetek fordításában és a rájuk való hivatkozásban iparkodtam a műszavakat, félreértések kiküszöbölésére, eredeti alakjuknak megfelelően alkalmazni. Ez mentse a sok latinos kifejezést.
Budapest, 1939. őszén. H. S. P.
Vissza