A lelki élet teológiája

Előszó

A lelki élet teológiáját nehéz pontosan körülhatárolni. Régebbi traktátusok „Aszketika és misztika" címmel írtak a keresztény tökéletesség módszertanáról és az életszentséget kísérő különleges lelki adományokról. Újabb művek teológiai módszerekkel kutatják a tökéletesség mibenlétét és kifejlesztésének útját. A kinyilatkoztatás forrásait egzegetikus, történeti és filozófiai módszerekkel vizsgálva, nem annyira a kiváltságos egyének lelki életének titkaira próbálnak rávilágítani, hanem a tökéletességet inkább mint minden keresztény hivatását és életcélját tárják elénk. A fő nehézség a többi teológiai szakágtól való elhatárolásban jelentkezik. Elsősorban a teológiai erkölcstanhoz való viszony tűnik kérdésesnek. Hiszen a morális teológia középpontjában a keresztény életeszménynek kell állnia. Nem lehet csupán a bűnök és tilalmak, a „szabad/nem szabad" tárgyalásában kimerülnie. Ilyen jellegű erkölcstan a keresztény tanítást csupán annyiban mutatná meg, amennyiben bizonyos cselekvéseket elítél; nem arra fektetne gondot, hogy a krisztusi életet mint pozitív értéket és eszményt tanulmányozza. A dogmatikus teológiától is nehéz elhatárolni a lelki élet teológiáját. Hiszen minden kinyilatkoztatás, az Isten minden igéje „lélek és élet" (Jn 6,63), azaz minden isteni szó végeredményben az ember megszentelődését célozza, tehát a lelki élet teológiájához tartozik. A szentségi élet egésze, a kegyelem teológiája, az emberi egzisztencia teológiai megértése (teológiai antropológia) és a megváltás teológiája különösképpen is a lelki élet teológiájával kapcsolatos kérdéseket tárgyal. Vissza