A Lónyayért

Előszó

Visszaszerezhetjük-e a jövendőnket? Lehet-e jogunk ahhoz, ami még nincs, nem is lehet hiszen a jövő idő a létigével kifejezve: lesz. Ma Magyarországon minden és mindenki jelen idejű. Élj a mának! - harsogják a véleményformálónak mondott percemberkék, ezt zúdítják agyunkra a rádió-, televízióműsorok, újságok, és mi szédülten botladozunk a rendszerváltoztatott években, a napok, hónapok egybefolynak, toporgunk a folyamatos jelenben, ebben a szorongató, embertelen művilágban. Nincs tegnap, és nincs holnap. Azt sugallják, mindig csak ma van. Élnek azonban közöttünk emberek, akik fütyülnek az éppen esedékes politikai hatalom szólamaira, teszik a dolgukat. Lehetett itt kommunista diktatúra, lehet itt demokratikus maszkot öltött pénzdiktatúra, nyüzsöghetek itt gátlástalan érdekemberek milliószámra vannak, akik tudták, tudják, és tudni is fogják: az ember Isten teremtménye. És Isten teremtményei megtalálják helyüket az időben. Tudják a múltat, hazugságok IH nélkül élik a jelent, hisznek a jövőben. |re Rakosgattam a Lónyay Utcai Református Gimnázium történetéről szóló papírokat Azt a feladatot kaptam, írjam meg a Lónyay történetét. Írjam meg, hogy 1943-ban megépült Budapesten az ország egyik legkorszerűbb iskolája, amit aztán 1952-ben, mint annyi más egyházi intézményt az istentelen proletárdiktatúra elrabolt. Írjam meg, hogy 1990-ben, a kommunizmus bukása után a Lónyayt visszaigényelték, 1993-ban újraindították, de az 1943-ban közadakozásból megteremtett épületbe máig nem költözhettek vissza. Írjam meg, a méltatlan körülmények ellenére a Lónyayban egy pillanatig nem gondolkodtak azon a kérdésen, hogy visszaszerezhetjük-e a jövendőnket A Lónyay visszaszerezte. Visszakapta. Mert mi más a jövendőnk, mint a tisztán gondolkodó, tisztességes, okos, istenfélő és hazaszerető gyerekek felnevelése? Értük, vagyis jövendőnkért mozdult meg az a sok-sok ember, aki szerepet vállalt a Lónyay 1990 és 1998 közötti történetében. Abban a történetben, amit azért nem írtam meg, mert már meg van írva Isten teremtményei vagyunk. Büszkén és méltósággal kell viselnünk sorsunkat, úgy, ahogy a lónyaysok teszik. Rakosgattam a Lónyay Utcai Református Gimnázium történetéről szóló papírokat. Újságcikkek, tudósítások, riportok, vitairatok, politikusok, egyházi emberek nyilatkozatai Az írások összerendeződtek. Kiderül kik azok, akik elszántan és őszintén, lapról lapra napról napra és évről évre szinte eszelős következetességgel érvelnek a Lónyay Utcai Református Gimnázium elrabolt épületének visszaszerzéséért. Igazságuk és jogos tulajdonuk elismertetése tüntetések megszervezésére, petíciók megfogalmazásához vezetett. Kiderül kik azok, akik sunyi módon hazudoznak a politikai vagy bármilyen hatalom szoknyája mögé bújva, vagy azt kisajátítva, ígérgetnek, mellébeszélnek, rágalmaznak és lapítanak. A Budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium története meg van írva A történet szereplői azok a teremtményi mivoltukat elfogadó emberek, akik alázatos és büszke szívvel hajtották végre a Teremtő akaratát. Az egyszer volt diákok, tanárok - persze melyik ember nem egyszeri megismételhetetlen csodája a Gondviselésnek? a régen volt diákok, tanárok, akik a múltban építették azt az iskolát, amiből jövendő lett. Tiszta hittel, becsülettel hazáját szolgálva élte életét a sok-sok budapesti református diák és tanár. A Budapesti Református Gimnázium minden korszakát egy-egy jelentős tanáregyéniség, iskolaigazgató munkássága fémjelezte. Ma sincs ez másképp. A mai magyar zűrzavarban, a Lónyay nagy kisemmizettségében, a méltatlan sajtóharcban, tüntetések között, beadványok özönében is él növekszik, épít és épül a tanítványok szívében a Lónyay adta hit, tudás és tartás. Ez pedig emberileg elsősorban Madarász Imrénének, a gimnázium igazgatójának köszönhető. A mai magyar hangzavarban évről évre hallhatjuk a tiszta beszédet Madarász Imréné iskolai tanévnyitóit, tanévzáróit. ballagási beszédeit. A fényes mondatok a szívemhez értek. Visszaszerezték a jövendőnket Tudjuk, kik voltunk. És hiszünk abban, hogy a Lónyay, ez a nagy múltú gimnázium végre ismét méltó körülmények között nevelheti a felnövekvő nemzedékeket kereszténynek-keresztyénnek és magyarnak.
Ezért imádkozunk. Budapest, 1998. november Vissza