A lovári cigány dialektus leíró nyelvtana

Előszó

Ez a könyv az első kísérlet egy olyan hazai cigány dialektus nyelvtani szerkezetének leírására, amelyet a magyarországi cigányság anyanyelvét megőrző részének döntő többsége beszél. Célunk - ellentétben a lengyel T. Pobozniak párhuzamos munkájával - nem nyelvtörténeti jellegű, hanem tisztán leíró és gyakorlati. Olyan kézikönyvet szeretnénk mindazok kezébe adni, akik a cigányság nyelvi, kulturális és társadalmi-gazdasági kérdéseivel foglalkoznak, amelynek segítségével hozzá tudnak férni a lovári - sőt tágabb értelemben, általában az ún. oláh-cigány - szövegekhez, legyenek azok néprajzi vagy más jellegűek. Ezzel együtt igyekeztünk az anyagot úgy rendszerezni, hogy azok számára is használható legyen, akik gyakorlati szempontból érdeklődnek a cigány nyelv iránt, és azt aktív fokon is el szeretnék sajátítani. A példák anyagát a keretek nyújtotta lehetőséghez képest úgy állítottuk össze, hogy abból a lovári cigányok sajátos logikai és nyelvi képalkotó módszereire is némi fény derüljön. Bármennyire is jámbor óhajnak tűnik ez ma még, arra is gondoltunk, hogy azok is élhessenek vele, akikről szól: a lovárik maguk. A mondattant jelen munka nem tárgyalja, minthogy ez praktikus szemszögből csak a magyarról való fordításnál okoz nehézséget. Reméljük azonban, hogy erre külön tanulmányban még visszatérhetünk.
Munkánk jellege kollektív. A törzsanyagot mind a nyelvtani, mind a szótári részhez az a kéziratos tankönyv szolgáltatta, amelyet Mészáros György sokszor embertelen nehézségek közepette állított össze. Külön köszönet illeti ezzel kapcsolatban dr. Horváth Gyulát, aki őt munkájában erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatta, sőt ahhoz magát az ötletet is adta, valamint Nagy Zoltánt, aki elkísérte gyűjtő útjaira. Vissza