A M. Kir. Földmivelésügyi Minisztérium kiadványa

Előszó

Részlet:

1940. évi XV. törvénycikk
a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

1. § (1) A gazdasági munkavállalók részére a munka értékének, a megélhetési és a gazdasági viszonyoknak (különösen a termelési költségeknek és az értékesítési lehetőségeknek) megfelelő munkabér biztosítása végett legkisebb munkabérek megállapításának van helye.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a gazdatisztekre (1900:XXVII. tc. 1. §), egyéb gazdasági munkavállalók tekintetében azonban mindennemű munkabérre (napszámos, órabérre, napszámbérre, szakmánybérre, részbérre, cselédbérre, stb.) kiterjed.

(3) A jelen törvény hatálya alá esnek a mező- és erdőgazdaság, az állattenyésztés, a halászat, a kert- és szőlőmívelés, a gyümölcstermesztés, a selyemtermelés és a méhészet, valamint az ezekkel összefüggő és leginkább e gazdasági ágak saját nyerstermékeinek feldolgozásával és eladásával foglalkozó mellékiparágak. Mellékiparágak tekintetében azonban a földmívelésügyi miniszter az iparügyi, illetőleg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve akként rendelkezhetik, hogy a megjelölendő mellékiparágban a legkisebb munkabérek megállapítására nem a jelen törvény, hanem az 1937:XXI. törvénycikk rendelkezései irányadók.

2. § (1) A legkisebb munkabérek megállapítására minden vármegye székhelyén vármegyei gazdasági munkabérmegállapító bizottságot kell szervezni.

(2) A vármegyei munkabérmegállapító bizottság illetékessége kiterjed a vármegye határain belül eső törvényhatósági jogú városra (Budapestre) is. Ha azonban a helyi viszonyok indokolják, a földmívelésügyi miniszter elrendelheti törvényhatósági jogú városban, illetőleg Budapesten városi gazdasági munkabérmegállapító bizottságnak szervezését.

3. § (1) A munkabérmegállapító bizottság elnökből, helyettes elnökből, négy munkaadó és négy munkavállaló tagból áll. Az elnököt és helyettes elnököt a mezőgazdasági kamara öt jelöltje közül a főispán (Budapesten a főpolgármester) nevezi ki. Vissza