A madeirai halott

Előszó

Valahányszor egy-egy háború utáni emlékiratot helyeztem Károly császár elé, mindannyiszor megkérdezte, vajjon nem akarnám-e én is nyilvánosságra hozni emlékeimet. Az uralkodó e kérdéssel kapcsolatban, minden egyes alkalommal hozzáfűzte figyelmeztetését: az emlékiratok sohasem egy bizonyos személy védelmét, hanem az igazságot kell, hogy szolgálják. Bizonyos személyek és körülmények tekintetbevételét csak az igazságosságra való törekvés szenvedi meg. Legkevésbé szabad tekintettel lenni azokra a személyekre, akiknek életét és működését akarjuk ismertetni, önmagunk hatásának hü visszatükröztetését az önszeretet megnehezíti, mig egy másik ember szellemi és érzelmi világába való teljes beleélés lehetetlen volta tökéletlenné teszi az idegen személy életéről szóló müvet. Visszatérve e terveim kérdésére az uralkodó igy tréfálózott: „Könnyü volna önnek, rólam irni. Uralkodásom egész ideje alatt mellettem volt, sőt azon túl is, szerencsétlenségemben, mely közlékennyé tett." Az emlékiratok közzétételének gondolatát rendszerint azzal az indokolással utasítottam vissza, hogy az élő uralkodót dicsérni, hízelgő udvaronckodás, kritikát gyakorolni fölötte pedig tapintatlanság volna. „Végül pedig" mondottam „Felséged fiatal kora valószínűtlenné teszi, hogy nékem kelljen gyászolni uralkodómat."
De máskép történt.
Károly császár és király 1922 április 1-én, 35-ik életévében Madeirán meghalt.
Figyelmeztetéseit szem előtt tartva, néhány emlékemet papírra vetem.
A császár gyengéd lényének minden bizonnyal megfelel, hogy - őt kivéve - senki fölött sem gyakoroltam kritikát. Azzal, hogy bizonyos személyeket belevonok az előadásba, már is kritikát gyakorolok a fölött, hogy mit cselekedtek vagy mit nem cselekedtek az illetők. Továbbá: akinek bátorsága volt egy uralkodó ellen vagy egy uralkodó mellett küzdeni, az nem menekülhet a világ itélete elől.
A császár életéről és müködéséről való irásom jogosultsága sokkal inkább tünik ki az egész könyvből, mint akár a leghosszabb előszóból is. Elég, ha e helyen csak annyit közlök, hogy trónörökös korában katonai törzskarának egyik szerveként, uralkodása alatt, a részéreszervezett sajtóosztály vezetőjeként szolgáltam a császárt. És szerencsétlenségében sem hagytam el.
1923. január havában
Karl Werkmann Vissza