A mágnesség és elektromosság

Előszó

Ha a természetvizsgálás jelenét alig egy század előtti multjával összehasonlítjuk, a legfőbb haladást, nézetünk szerint, nem az új eredmények nagy számában és gyümölcsöző voltában, nem is a módszerek és eszközök bámulatos hatalmában, de még nem is a csodával határos gyakorlati alkalmazásokban, hanem az egész természet együttes felfogásnak mikéntjében, az emberi alapfogalmak gyökeres átalakulásában kell keresnünk.
Még alig száz éve a fizika az anyag tulajdonságait, egész minőségét változékonynak s az ember akarata szerint változónak tekintette. "A bölcsek köve jelenlétében és behatása alatt a nemtelen fém arannyá tökéletesedik, a tiszta lepárolt víz némi része tartós főzés közben földdé tömörűl, az elpárolgó folyadékból levegő lesz" - mindezen és számtalan más efféle állítás és magyarázat arról tanúskodik, hogy még a mult század fizikája is az anyag minőségének és mennyiségének változandóságát sarkalatos alapfogalmai közé számította. - Nem volt különb az erő fogalma sem. Öt-hat különféle titkú fluidum, mind meg annyi egy-egy rejtelmes sajátság, űzi játékát a szenvedékeny természetű anyaggal: elrejtőznek, szétváladnak benne, hogy ismét kimeneküljenek, vagy újra összeelegyedjenek. Eme súlya mérhetetlen fluidumok - hő, fény, mágnesség, elektromosság - mennyisége külön-külön állandó és változatlan. Csak egy változékony erő van, ez a mult század felfogása, t. i. a tömegek mozgásából származó mechanikai erő; ez végkép megsemmisülhet, nyom nélkül elenyészhetik s alkalmas gépezetek közbenjárásával határtalanul szaporítható is. A mult századok sok nagy lángelméje önmozgók és örökmozgók szerkesztésében epeszté el magát. Vissza