A magyar antropológia története a kezdettől napjainkig

Előszó

A huszadik század magyar antropológiájának nagy öregje, Bartucz Lajos egyetemi előadásait a tudománytörténet keretébe foglalta. A tudomány fejlődésének figyelembe vételével mutatta be az új módszereket, a felfedezéseket, a tévedéseket és problémákat. Ezt két gondolattal indokolta:
— a tudomány története megtanít bennünket elsősorban arra, hogy milyen tudományos problémával ne foglalkozzunk, mert azt már más megoldotta,
— ebből következően megtanít bennünket arra, hogy mivel foglalkozzunk, mert eddig azzal még senki sem foglalkozott.
Mindkét gondolatban sok az igazság. Mégis a huszadik század második felében a tudománytörténet Magyarországon gyakorlatilag kiszorult az oktatásból. A felsőoktatási intézmények előadói — tisztelet a kivételnek — legfeljebb néhány tudós nevét vagy fontos évszámot, eseményt említenek meg, de ezek csak mozaikszerű adatok, melyből aligha világlik ki egy-egy tudomány hiteles története. Indokként azt szokták említeni, hogy ma már olyan sok új, modern diszciplína van, oly sok az ismeretanyag és oly kevés az oktatásra szánt idő, hogy az előírt óraszámba nem fér bele a tudománytörténet is.
Ennek azután az lesz az eredménye, hogy egyetemi diplomával rendelkező biológusok nem ismerik a száz vagy több száz évvel ezelőtt élt tudósok nevét, de sajnos még az egyetemükön két-három évtizeddel korábban oktató neves professzorok nevét sem. így nemcsak szakbarbárokká válnak, de szakmai intelligenciájuk is hiányos marad.
Mi, akik még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy tudománytörténeti ismereteket is kaptunk, elhatároztuk, hogy megkíséreljük összefoglalni a magyar antropológia történetét kezdettől napjainkig. Kísérletünk kissé formabontó. Arra találunk példát, hogy a korábbi időszakról készült egy-egy összefoglalás vagy napjaink néhány fontos kérdéséről elemző cikkek láttak napvilágot, de egy tudomány jelenkori eseményeinek folyamatos bemutatására kevesen vállalkoztak. Pedig ha jól meggondoljuk, az utókor számára sok információ elvész, amelyek hiányában nehéz rekonstruálni egy tudomány fejlődését. Másrészt hiányzik a személyes élmény, amely nagyon fontos lehet bizonyos jelenségek értelmezésénél. Vissza